Medveszínház ? HAJNALI CSILLAG PEREMÉN

Ez egyrészt nagyon is rendjén van, hiszen a Hajnali csillag peremén a ?Mackóélet és mackóálom egy részben? meghatározást viseli. Kedves, életrevaló ötlet az adaptáló Gimesi Dórától, hogy kortárs magyar költők ? leginkább a negyven, ötven körüli nemzedék ? verseiből szőtt (Dobák Lívia dramaturg segítségével) játékos-komoly összeállítást. Kevésbé örömteli, hogy mélyebb elképzelés nincs a kompilációban, és Tengely Gábor rendezése is fakó tónusokba süpped.

  Mackókról és gyerekekről, mackóknak és gyerekeknek ? e másik hívogató jelmondatnak akkor lehetne előadást szervező értelme, ha jelentene valamit a mackóság. Ám hiába a felszólítás, hogy gyermek, felnőtt vigyen magával játékmacit (ha pedig nem visz, a helyszíni mackókölcsönzőből mindenkinek jut): az előcsarnokban közösen, hosszasan, fölöslegesen betanított Mackódalnak ugyanúgy nem jut funkció, ahogy az egész mackóvilágnak sem. A legantropomorfabb játékállat persze némi segítségére lehet elsősorban a három és hat év közötti korosztálynak, hogy egy átálmodott éj (vagy egy hajnaltól hajnalig ívelő fantáziabeli medve-világ-nap) alatt önmagával, a családtagokkal, a közösségi léttel, kisebb-nagyobb konfliktusokkal, örömökkel és bánatokkal találkozzék. Az összeválogatott versek azonban döntő többségükben egyáltalán nem medve-, nem medvés versek. Ezért fordulhatott elő, hogy egyetlen kortárs költőnk, aki önállóan jelentéses, minden évjárat számára élvezhető, nevezetes medve-univerzumot teremtett ? medvét minden mennyiségben ?,Tandori Dezső nem szerepel, pedig hány itt szóba jöhető strófája akadna! (A szerzői névsor természetesen így is illusztris; hogy egyikük se brummogjon a mellőzés miatt, íme, a teljes lista: Erdős Virág, Havasi Attila, Kántor Péter, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Lackfi János, Mesterházi Mónika, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Ranschburg Jenő, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Varró Dániel.)

  Majdhogynem merő formalitás a korai keléstől anyuka igazán át a nagypapa haláláig oly sok eseményt, hangulatot felölelő költeményeket macibábokra hangszerelni. Sipos Katalin és Sisak Péter látványtervében a bábfigurák és a stációsan funkcionáló, a játéktér kerületén esetleg egy-egy állomással odébb vitt installációk, mini-bábszínházak is jelentéktelenek. A jelzésesség, a színdramaturgia elismerést érdemel ugyan, de a csupán kezdetleges lehetőségeket megengedő bábmozgatás és a nyitánykor még olyannyira erőltetett interakció elhalása magukra hagyja a körben, a Játszó-Tér párnáin üldögélő gyerekeket és felnőtteket. (A valamelyest idősebb korosztály fájós térdű költő-mackója, színháztudor-medvéje, kismackó-kísérője a színháziak előzékenységéből hozzájutott egy-egy ? rossz rálátást engedő ? székhez.) Bábszínházi produkciótól joggal várható, hogy amit nyújt, jelentősen meghaladja az óvodai játékdélután, a játszóházi kikapcsolódás szintjét. A bábosok: Ellinger Edina, Kovács Judit és Bercsényi Péter odaadását, mesterségbeli tudását, poénérzékeny, líraian karakteres formálásmódját nem is érheti kifogás (és a premieren a társulat más tagjai is besegítettek, szurkoltak); összességében azonban az egyszerűbbnél is egyszerűbb szituációk bábnyelvi felmondása a kvalitásos versekkel együtt sem bizonyult sodró élménynek. Rab Viki zenéje eltünedezett a versek sokféle muzikalitása mellett. Tengely Gábor rendező jól bánik a mackó-gyerekek otthonául szolgáló kis alkotmányok bűvös ládikóival és a finomabb effektusokkal ? egy-két vers varázsosan szárnyal fel ?, mégsem adható hírül, hogy élményszerű nézni- és hallgatnivalót teremtve összerendezte volna a (vendégeit hol délelőtt, hol délután váró) matinét.

  Mondja mindezt e sorok írója ? egy, az irgum-burgum korban benne járó felnőtt, akinek szívét épp belepte a hó, mert nem lompos-loncsos, de bozontos fiacskája nem tartott vele: a rokonoktól most csurranó-cseppenő karácsonyi pótajándékok mézét választotta inkább. A felnőtt remélhetőleg érzi még magában az egykori gyereket ? s az a gyerek jobban szerette volna, ha medvébb lehet, s nem mindössze egyszer-kétszer dobják oda neki ? jelképesen és valóságosan ? a labdát.