A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC frissen közzétett jelentése szerint a növekedés elsősorban a digitális szolgáltatásoknak köszönhető, amelyek világszerte immár az összes jogdíj harmadát adják, megközelítve a rádiós-televíziós jogdíjak szintjét. Az élő- és háttérzenei jogdíjak ezzel ellentétben stagnáltak tavaly az elhúzódó pandémiás hatások miatt, közölte csütörtökön a magyarországi jogkezelő, az Artisjus a zeneipari szakmai blogján, a Dalszerzőn.
Magyarországon az Artisjus dalszerzőknek beszedett jogdíjai a globális átlagnál kétszer nagyobb mértékben, 12 százalékkal nőttek.
Ez a zenei jogdíjak kelet- és közép-európai régiós átlagához (+2,8 százalék) képest különösen nagy bővülés.
Ebben a régióban az európai átlagnál lassabb a felépülés a pandémia okozta sokkból: a digitális jogdíjak nagy növekedést mutattak, ám alacsony bázisról kiindulva. Az Artisjus által beszedett online jogdíjak 2021-re 188 százalékos növekedéssel átlépték az egymilliárd forintos határt, így már az összes dalszerzői jogdíj 10 százalékát tették ki.
A CISAC jelentése rámutat: a digitális szektor minden növekedés ellenére sem képes méltányos fizetséget nyújtani az alkotóknak. A strukturális problémák orvosolása mellett az adatok pontosságán is javítani kell, amihez a zeneipar különböző szereplőinek összefogására van szükség, és a szerzők részéről is fontos a tudatosság.
A 119 ország jogkezelőit összefogó, több mint 4 millió alkotót képviselő CISAC éves jelentése emlékeztet arra, hogy 2020-ban a pandémia miatt 9,9 százalékos volt a visszaesés, tehát a korábbi szintre 2021-ben sem emelkedtek vissza a beszedett jogdíjak. A 2019-es rekordévben a jogdíjak globális összege meghaladta a 10 milliárd eurót; 2020-ban 9 milliárdra esett vissza, 2021-ben pedig 9,6 milliárd euró volt.
A pandémia hatására a jogdíjbevételek három legfőbb forrása közül az élő- és háttérzenei jogdíj csak stagnált. 2020-ban ez zuhant a legnagyobb mértékben, 45,2 százalékkal. 2021-ben az év elején sokak által várt fellendülés elmaradt. Ennek az oka az, hogy számos korlátozás tovább élt, és még a le nem mondott rendezvényekre is csak óvatosan tért vissza a közönség.
Idén a jegyeladások eddig minden korábbi rekordot megdöntöttek, de az élőzenei szektor számos problémával küzd a munkaerőhiánytól az infláció miatt lemondott turnékig. Így a szakértők 2023–2024-re várják azt, hogy az innen származó jogdíjak visszatérnek a 2019-es szintre. A háttérzene révén a turizmus is fontos, áttételes forrása a jogdíjaknak, a legtöbben itt is inkább jövőre várják a szektor teljes felépülését.
A növekedés így elsősorban a digitális jogdíjak 28 százalékos emelkedésének köszönhető.
Ez még nagyobb mértékű, mint a 2020-as növekedés volt, a 2019-es állapothoz képest pedig majdnem másfélszeres volt a digitális jogdíjak globális összege: 3,1 milliárd euró. (Kelet- és Közép-Európa: +52 százalék, Magyarország: +188 százalék)
A legnagyobb mértékű jogdíjat továbbra is a rádiós és televíziós felhasználások után szedik be a közös jogkezelők, noha itt évek óta a főösszeg lassú csökkenése látható. Magyarországon a televíziós és kábeltévés zenei jogdíjak területén 17 százalékos növekedés történt, a hazai kábeles és műsorszolgáltatói piac bővülésével és egyes elmaradt vagy vitás összegek éven túli beszedésével.
A jogdíjak megoszlása a különféle források között az utóbbi években szintén nagy változáson ment át. Mint a CISAC felidézi, 2017-ben az élő- és háttérzene a teljes összeg 29,5 százalékáért felelt, míg ez 2021-ben 16,5 százalék volt. Közben a digitális jogdíjak részesedése 13,6-ról 32,6 százalékra emelkedett, de ez még mindig elmarad a rádiós és televíziós jogdíjaktól (38 százalék).
Mint a jelentés kiemeli, az audio stream szolgáltatók jó ideje nem emeltek árat, miközben jelentősen több zenét és jobb szolgáltatást kínálnak a felhasználóknak. Komoly gond az is, hogy a szerzők a stream jogdíjakból jóval kisebb részesedéshez jutnak, mint a hangfelvétel-kiadók és a szolgáltatók.
A CISAC vezetői emellett a metaadatok szerepére hívják fel a figyelmet. A zeneműveket különféle szempontból (szerzemény, hangfelvétel, szerzők, előadók, közreműködők) azonosító adatok hiányos volta miatt akár százmillió eurós nagyságrendben nem jutnak el a jogdíjak azokhoz, akiket megilletnének. Ezen a területen számos előrelépés történt, de széles iparági összefogásra van szükség, és maguknak az alkotóknak is tudatosabbnak kell lenniük ezen a téren, amiben a közös jogkezelők információs kampányokkal segítenek.
A közös jogkezelők által képviselt öt nagy repertoár közül egyedül a zene tudott növekedni 2021-ben, 7,2 százalékkal. A zenei jogdíjak teljes összege 8,5 milliárd euró, vagyis az összes jogdíj 88,5 százaléka. Az audiovizuális, irodalmi, vizuális művészeti és drámai repertoár mindegyikében csökkentek a jogdíjak, bár a lezárásoknak kitett drámát leszámítva kisebb, egy-három százalékos mértékben – összegez a CISAC jelentése.
Fotó forrása: Shutterstock
