A legutóbbi varsói jelzések fényében nem túlzottak a berlini remények. Egyértelműen erre utalt ugyanis a közelmúltban parlamenti beiktatását követő, "székfoglaló" beszédében a lengyel miniszterelnök, s ezt fogalmazta meg napokkal ezelőtt a német fővárosban az új külügyminiszter, Radoslaw Sikorski is. Konkrétan azt, hogy Varsó új fejezetet kíván nyitni a kétoldalú kapcsolatokban, s ehhez a lengyelországi kormányváltás jó lehetőséget teremt.
A német-lengyel kapcsolatok ugyanis az előző, Jaroslaw Kaczynski vezette kormány idején mélypontra jutottak, azokat súlyos nézeteltérések - s ezek kapcsán Varsó részéről durva vádaskodások - terhelték meg. A nemzeti konzervatív Kaczynski - ikertestvérével, az államfő Lech Kaczynskivel együtt - az idei esztendő első félévében a német uniós elnökségi célkitűzések legádázabb ellenzője volt az EU tagállamainak vezetői közül, s Varsó a német kormányt nacionalizmussal és történelemhamisítással vádolta.
Az Európában is szokatlanul élesnek számító, s mindenekelőtt belpolitikai ihletésű lengyel támadások ahhoz vezettek, hogy a felmérések szerint erősödött a háború óta még mindig meglévő bizalmatlanság a két ország lakossága között. Ezért tűnt már önmagában gyökeres fordulatnak a Donald Tusk által a beiktatásakor használt hangnem, valamint az az üzenet, hogy az új lengyel kormányfő Brüsszel után második külföldi helyszínként kedden Berlint keresi fel. Ráadásul úgy, hogy előreküldte külügyminiszterét, aki számára a berlini vizit az első külföldi utat jelentette.
Természetesen egyik fél sem számít arra, hogy a kétoldalú kapcsolatok terén fennálló problémák egy csapásra megoldódnak, legyen szó akár a tervezett balti-tengeri - Lengyelországot és a balti államokat elkerülő - orosz-német földgázvezetékről, akár a háború után kitelepítettek, illetve elüldözöttek Berlinben felállítandó emlékhelyéről. Varsó régóta neheztel mindkettő kapcsán, s az új lengyel vezetők azt is megüzenték, hogy az ellenzés - legalábbis egyelőre - változatlan. Sikorski külügyminiszter szerint azonban a valóban jószomszédi viszony reményében Lengyelország valamennyi kérdésről tárgyalni - és megállapodni - akar. Mégpedig a nyitottság, valamint a kölcsönös bizalom helyreállítására való törekvés szellemében, mert csakis az ilyen légkör biztosíthatja a problémák jobb megoldását.
S ugyanezt hangsúlyozta hétfőn Donald Tusk is. A konzervatív Frankfurter Allgemenie Zeitungnak nyilatkozva a miniszterelnök kiemelte, hogy - elődjétől eltérően - a fennálló nézeteltéréseket nem "a történelem lövészárkából" kívánja megközelíteni, hanem nyitottan és konstruktívan. S megoldási javaslatból is akad jócskán. A tervezett földgázvezetékkel kapcsolatban értesülések szerint az, hogy a vezeték egy lengyelországi "leágazással" bővülne ki, míg az emlékhellyel kapcsolatban a hétfői interjúban Tusk tett újabb javaslatot.
Mégpedig azt, hogy az emlékmű Gdanskban, az akkori Danzigban épüljön fel - ahol a második világháború 1939. szeptember 1-én megkezdődött, a Westerplatte-félszigeten lévő lengyel támaszpont ágyúzásával -, s azzal nemcsak a német, hanem valamennyi háborús elüldözöttnek emléket állítanának. A keddi vizit csak a kezdet, de Berlinben - már a megváltozott légkör nyomán - nagy reményeket fűznek a látogatáshoz. Azt mindenképp, hogy kezdetét veszi a párbeszéd és az együttműködés új időszaka.
(Múlt-kor/MTI)
