Breslauban meghal Alois Alzheimer német ideggyógyász, pszichiáter, az Alzheimer-kór leírója. Alois Alzheimer a frankfurti `őrültek és epilepsziások intézetében` szerzett tudományos fokozat birtokában a fiatal elmeorvos 1888-tól 1903-ig dolgozott a hesseni nagyváros elmegyógyintézetében. 1901-ben egy olyan beteg került a keze alá, akinek kórképe különbözött minden korábbi esettől. Egész viselkedéséből áradt a tanácstalanság, olvasáskor összekeverte a sorokat, betűzve vagy értelmetlen hangsúlyozással olvasott. A tárgyak nevét sokszor képtelen volt megmondani, írás közben hamar elakadt, képtelen volt folytatni a megkezdett szót vagy mondatot. A beteg halála után Alzheimer, aki ekkor már a müncheni egyetem pszichiátriai klinikájának docense volt, felboncolta az asszony neki elküldött agyvelejét. Meglepődve látta, hogy az nem mutatta sem a meszesedés, sem pedig az agylágyulás tüneteit. Talált viszont három jellegzetes dolgot. Az idegsejtekben egy ismeretlen eredetű anyagcseretermék rakódott le; az agyréteg felső sejtrétegének egyharmada teljesen eltűnt, az agyvelő tömege kisebb lett; az idegsejtek nyúlványai, a neurofibrillák viszont túlélték a sejtek pusztulását. Csakugyan ez a három anatómiai bizonyítéka annak a betegségnek, amelyet a felfedező tudós főnökének, Emil Kraeplinnek javaslatára a szakma `Morbus Alzheimer`-nek, azaz Alzheimer-kórnak nevezett el.
