Antonio Lucio Vivaldi Velencében született 1678. március 4-én. Apja, Giovanni Battista Vivaldi, a velencei San Marco-bazilika hegedűse volt a legfontosabb tanára. Papnak tanult, 1703-ban szentelték fel. 1696-ban lépett fel először, apja mellett a zenekarban, felszentelése után azonban súlyos betegsége - feltehetően asztmája - miatt felhagyott a zenekari muzsikálással. 1703-ban az Ospedale della Pieta zeneiskola tanára lett, az intézménnyel egész életében kapcsolatban maradt, először hegedűtanárként, később zenekarvezetőként, majd külső zeneszerzőként. Első darabjait is itt szerezte, trió- és hegedűszonáta-gyűjteményei 1705-ben, illetve 1709-ben jelentek meg. Hegedűre és vonószenekarra írt versenyműveit 1711-ben adta ki az amszterdami Estienne Roger kiadó. E cég 1717-ig további három gyűjteményét, és egy szonátakötetét jelentette meg. A Pieta 1713-tól Vivalditól is rendelt műveket, nagy sikere volt vokális egyházzenei darabjaival, s később más intézmények is megbízták komponálással. 1713-ban mutatták be első operáját Vicenzában, Otho falun címmel. Velencébe visszatérve impresszárióként és szerzőként egyaránt foglalkozott operával. 1718-20 között Mantovában dolgozott zeneigazgatóként Fülöp darmstadti herceg, a város kormányzója szolgálatában.
Ezután ismét Velencében telepedett le, de megrendelőinek szerte Európában írt hangszeres zenét. 1725-29 között öt új versenymű-gyűjteményt jelentetett meg, azután pedig inkább kéziratait adta el, magasabb árért. Számos operát írt ebben az időszakban, s impresszárióként is működött Velencében és más olasz városokban. Az 1730-as években zenéje kiment a divatból, 1740-ben megbetegedett, s már nem érte meg Messenia orákuluma című operája 1742-es bemutatóját. Bécsben bekövetkezett halála után kéziratai, saját kezűleg írt kottáinak 27 kötete különböző gyűjtőkhöz kerültek, majd 1920-ban újra felfedezték őket. A gyűjteményt ma a Torinói Nemzeti Könyvtár őrzi. Mintegy 770 szerzeménye ismeretes, közöttük 46 opera, amelyek közül azonban csak 21 maradt fenn. Sok egyházi tárgyú zenét is szerzett (Gloria, Magnificat), s ő volt a klasszikus háromtételes hegedűverseny és a ciklikus programkoncert kialakítója (A négy évszak). Műveinek megítélése sokáig vita tárgya volt a szakemberek körében, ma azonban mind jobban elismerik a korai klasszikára gyakorolt zenetörténeti hatását. Három - addig ismeretlen - művét Szabolcsi Bence zenetörténész találta meg 1947-ben.
