Erdély egyik legnagyobb formátumú fejedelme, és az egyik legnagyobb lengyel király kalandos fiatalkort tudhatott maga mögött. 1571-ben választották Erdély fejedelmévé, János Zsigmond örökségét vette át, de ez nem ment zökkenőmentesen. A központi hatalom erősítéséért és a Habsburg terjeszkedés ellen küzdött. 1575 végén hívták meg a lengyel trónra, új országában felszámolta a belső anarchiát és a korrupciót, fellendítette a sóbányászatot, vámfizetésre kényszerítette a kereskedővárosokat, sőt nem átallott fogyasztási adót kivetni a különböző alkoholfajtákra. Az oroszokat három nagy hadjáratban szorította vissza, majd tervet dolgozott ki az oszmánok kiűzésére is. Erdélyben sokat tett a katolicizmus megerősödéséért, többek között a jezsuitákat is behívta. Udvaraiban pezsgő kulturális élet folyt, ám fejedelmi engedélyhez kötötte bármiféle írásmű kinyomtatását, és családtagjai komoly tisztségeket kaptak. Grodnóban érte a halál. Holttestét Krakkóban helyezték végső nyugalomra.
