Weimarban meghal 55 éves korában Friedrich Nietzsche filozófus, az egzisztencialista filozófia egyik előfutára. Hatással volt rá Arthur Schopenhauer és Immanuel Kant. Nietzsche a keresztény etikát és a szocializmust is egyaránt mint "rabszolgaetikát" utasítja el. Szerinte az egész világot az akarat ősereje irányítja. Az "Imigyen szóla Zarathustrá"-ban (1883-1885) azt a felsőbbrendű embert szólítja, aki szellemi és morális fölénye folytán nem kötődik a polgári normákhoz. Első nagyobb írásában Nietzsche az élet két kifejezési formáját állítja egymással szembe: a dionüszoszi eksztatikus életerőt és az apollóni alakító-formáló erőt. A művészetben az akarat megnyilvánulását látta, "az igazság akarását" és a "lét akarását". Írásait gyakran félreértették. Késői műveiben például a "Túl jón és rosszon" (1886) című írásában a "felsőbbrendű" erkölcsről ír. A "jó" és "gonosz" keresztényi ellentétpárral a "nemes" és "alacsonyabb rendű" párt állította szembe. Nietzsche gyönyörű német nyelvezetét azok sem vitatták, akik a filozófus nemzeti irracionalizmusában a nácizmus előfutárát sejtették.
