Egy németországi hadjárat előkészítése közben Apuliában meghal II. Frigyes német-római császár, aki egyúttal Szicília királya volt. Amikor 1212-ben a tizennyolc éves, önálló gondolkodású Frigyes szicíliai királyt német királlyá választották, kiemelkedő személyiség került a trónra. Felfogása az uralkodói hivatásról, amely szerint hatalmát közvetlenül istentől nyerte, elkeseredett harcot idézett elő a pápasággal, amely világi és lelki hatalmát látta veszélyeztetve. Végül a pápa győzött. De az egyházi átok (1227, 1239), a pápa általi trónfosztás (1245) és a birodalmi Itália alávetési törekvései során elszenvedett kudarcai ellenére II. Frigyes előremutató tetteket vitt végbe: központosította a szicíliai királyság államszervezetét, békés úton nyerte vissza Jeruzsálem szent városát a kereszténységnek, segítette a poroszországi rendi állam megalapítását.
