A bolgár cár apjától, az 1918. október 3-án lemondott Ferdinándtól vette át a hatalmat. Bulgária az első világháborút a vesztes országok között zárta, jelentős területeket csatoltak el tőle, melyek közül a legfájóbb a nem sokkal korábban megszerzett Égei-tengerre nyíló kijárat volt. Az 1919 nyarán megtartott választásokon a hatalmat a radikális demokrata Földműves Szövetség szerezte meg, amelynek sajátos programja a földkérdés rendezése mellett tartalmazott antiurbánus és szociálutópisztikus elemeket is. A Sztambolijszkij vezette kormány ellen összefogtak a polgári erők és a radikalizmustól tartó III. Borisz, és 1923 júniusában fegyveres puccsal megfosztották hatalmától. A politikai rendszer ezután visszatért a parlamentáris keretek közé, 1934-ig a polgári pártok különböző szövetségei váltották egymást a kormányban. 1934-ben azonban a katonák vezetésével újabb fordulat következett be. Georgiev ezredes kormánya feloszlatta a parlamentet, a politikai pártok működését betiltották, a személyi szabadságjogokat korlátozták, és a községi önkormányzatokat felszámolták. A cár igyekezett a parlament feletti ellenőrzést megvalósítani, ezért megerősítette a tekintélyuralmi rendszert. A választásokon gondosan ügyeltek arra, hogy ellenzékiek ne kerüljenek be. Ezért 1938 után egy évvel újabb választást írtak ki. A németbarát politika következtében Bulgária 1940-ben visszaszerezte Romániától Dél-Dobrudzsát, majd a háromhatalmi egyezményhez is csatlakozott. A bolgár csapatok részt vettek Jugoszlávia és Románia megszállásában, de a Szovjetunió elleni támadáshoz nem csatlakoztak. Egyes történészek szerint ez okozta a vesztét, mivel az uralkodó gyanús körülmények (mérgezés?) következtében halt meg.
