Ravasz László 1882. szeptember 29-én született Bánffyhunyadon. A kolozsvári egyetemen doktorált és a Sárospataki Teológiai Akadémián magántanári képesítést szerzett. 1907-től a Kolozsvári Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszékének tanára volt. 1921-ben a Budapest Kálvin téri egyházközség meghívta lelkipásztorának, s ugyanakkor a dunamelléki református egyházkerület püspökévé választották meg. E tisztet 1921-48 között töltötte be. 1927-44-ben a felsőház tagja, s 1937-40 között az MTA másodelnöke is volt. A Protestáns Szemle főszerkesztőjeként, a Református Élet, s a Magyar Kálvinizmus című lapok egyik megalapítójaként sokat tett a református egyház megerősödéséért. Mint színvonalas, nagyhatású igehirdető kiemelkedő prédikációkat tartott, és ehhez a rádiót is igénybe vette. Jó kapcsolatokat ápolt Horthy Miklóssal. 1948 májusában a kommunista hatalomátvétel miatt püspöki méltóságáról lemondani kényszerült, majd 1953. március 1-jén lelkészi állásából is visszavonult. Az 1956-os forradalom idején visszakapta püspöki címét. Átdolgozta Károli Gáspár bibliafordításának újszövetségi részét. Jelentős teológiai művek szerzője: Alfa és Omega (1933), Legyen világosság (1938), Isten rostájában (1941), Korbán (1942).
