Valdemár (szül. 1243), svéd király 1250-től 1275-ig; kezdetben apjával, Birger jarllal közösen kormányzott, annak 1266-ban bekövetkezett halála után egyedül irányította az országot. Felesége apácajelölt nővérével folytatott viszonyából gyermeke született, ezért 1274-ben zarándokutat tett Rómába, hogy bűnbocsánatot nyerjen. X. Gergely pápa szigorú feltételeket szabott: Valdemárnak el kellett ismernie a pápai szupremáciát, és köteleznie kellett magát, hogy adót fizet Rómának. Ezek a követelések fivéreit lázadásra indították; a legidősebb 1275-ben I. Magnus néven elfoglalta a svéd királyi trónt. Valdemár a testvérháborúban vereséget szenvedett, norvégiai száműzetésbe menekült, s hosszú éveken át sikertelen összeesküvéseket szőtt királyi hatalma visszaszerzésére.
