Meghalt Ágh István

Ágh István 1938. március 24-én született Felsőiszkázon, parasztcsaládban. Eredetileg Nagy István, az Ágh írói nevet, melyet 1958-tól használ, 1968-ban vette fel hivatalosan. Bátyja Nagy László költő. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Tapolcán járt gimnáziumba, Budapesten pedig elvégezte az ELTE BTK magyar–könyvtár szakát. 1961-ben kézbe vette diplomáját, megnősült, és könyvtárosként kezdett dolgozni az építők szakszervezetében. Két év után a Népművelési Intézethez szerződött, ahol 1969-ig dolgozott ugyancsak könyvtárosként. Ez időben, szintén két éven át volt a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője. 1975-ben az Új Írás versrovatvezetőjeként folytatta szerkesztői tevékenységét, mindeközben a Magyar Nemzet szerződéses munkatársaként irodalmi publicisztikákat írt, majd 1997-től a Hitel munkatársaként dolgozott. A közbeeső időszakokat szellemi szabadfoglalkozású íróként töltötte. A Hetek költői csoportosulás tagjaként tartják számon – írja a litera.hu a szomorú hírt bejelentő, Ágh István munkásságát méltató írásában.

Első verseskönyve 1965-ben jelent meg Szabad-e énekelni címmel. Azóta további több mint húsz verseskötete látott napvilágot, köztük összegyűjtött versei (Boldog vérem, 1979; Összegyűjtött versek, 2013), valamint kötetbe rendezett válogatott és új versei (Mivé lettél, 1998, Válogatott versek, 2000), a legutóbb pedig az életműsorozatba is bekerült, 2015-ös Válasz hazulról kötet után három versgyűjteménye jelent meg: Elvarázsolt ének, 2017; Szélcsend, 2020 és Rekviem, 2023.

A versek mellett több szépprózát (Egymás mellett, 1986; Árokból jön a törpe, 1997), esszét (Szavak honvágya, 2013), szociográfiát (Dani uraságnak, 1984/2018) és több mesét, meseregényt (Három nap egy esztendő, 2019) és gyermekverseket (Krumplinyomó-huszár, 1977) tartalmazó munkája is napvilágot látott. Kidöntött fáink suttogása címmel jelent meg szociografikus családtörténete (1990), de életét két interjúkötetben is elbeszélte: Ha győzöm csodálkozással. Beszélgetések Ágh Istvánnal, 2023; Hatvan év öt tételben. Ágh István beszélgetése Domokos Mátyással, 1998, 2023. 

Versfordításai jelentek meg a Mile Nedelkoszki versei (Nagy Lászlóval, 1982), a Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek (többekkel, 1988) című kötetekben, továbbá számos antológiában bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből. A Magyar Művészeti Akadémiának 1992-től tagja. 

Díjak, elismerések

1969-ben és 1980-ban is elnyerte a József Attila-díjat, 1986-ban megkapta az Artisjus Irodalmi Díjat, majd 1992-ben a Kossuth-díjat. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2023-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült, elnyerte többek között a Déry Tibor-díjat, a Radnóti- és Prima díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot, 2014-ben megkapta a Nemzet Művésze, 2019-ben az Újbuda díszpolgára címet.