1944. február 12-én született. A budapesti Képzőművészeti Gimnázium elvégzése után, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél tanítványaként 1967-ben diplomát szerzett alkotó a következő évben, az Iparterv 1968-as kiállításán az objektjeivel került a figyelem középpontjába, majd a csoport következő évi tárlatán is képviseltette magát.

Langyos víz című sorozata 1973-ban a rangos párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris (MAM/ARC) kiállításán tűnt fel, hat évvel később pedig Méhes végleg Franciaországba költözött, ahol élete második felét töltötte.

A magyar és francia főváros mellett többek közt Tokióban is kiállító festő-grafikus a Magyar Nemzeti Galéria (1991, 1993), az Ernst Múzeum (1993), illetve a Műcsarnok (1997) mellett az ikonikus Centre Georges Pompidou tereit is meghódította, munkásságát pedig 1995-ben a Salon de Maisons-Lafitte nagydíjával ismerték el.

Folyamatosan megújuló, a hagyományok tiszteletét az avantgárddal vegyítő, fotorealisztikus munkákkal teli életművének fontos darabjai ma rangos köz- és magángyűjteményekben vannak jelen: Magyarországon a Magyar Nemzeti Galériában, a Szombathelyi Képtárban, illetve Pécsen a Janus Pannonius Múzeum őriz belőlük néhányat.

A festékmaradványokból, ásványokból, illetve apró tárgyakból előszeretettel miniatűr kollázsokat, üvegdobozokat összeállító Méhes művészetét 2016-ban Fehér Dávid tanulmánya mutatta be.

„Családja és barátai mély fájdalommal búcsúztatják a művészt, élettársat, a szerető apát és nagyapát” – fogalmazott felesége.

A nyitóképen Méhes László alkotásának részlete szerepel. Forrás: Neon Galéria