A nagypolgári családból, építészfamíliából származó Speer szívesen láttatta volna magát "megvezetett apolitikus" művésznek, aki csak belesodródott a náci körökbe, ám azt már korábban is ismerték a kutatók, hogy különösen hadiipari miniszterként mindenről tudott: a koncentrációs táborokról, az állati sorban tartott kényszermunkásokról, a berlini zsidók kitelepítéséről. Mostanáig mindez csak feltételezés maradt, mivel a kutatók dokumentumokkal nem tudták alátámasztani.
Speert, Hitler főépítészét és 1942-től hadiipari miniszterét a nürnbergi perben húsz év fegyházra ítélték, s ezt a húsz évet a spandaui börtönben töltötte. Bár a tárgyaláson felmerült, hogy Himmler népirtást bejelentő poseni beszédét ő is hallhatta 1943-ban, Speer ezt azzal cáfolta, hogy már annak elhangzása előtt távozott a helyszínről.
Speer börtönéveit leginkább kertészkedéssel, végeérhetetlen sétákkal, írással, s családi ügyeinek intézésével töltötte. 1966 októberében szabadult, emlékirataival, börtönnaplójával később óriási sikert aratott. 1981-ben egy angliai felolvasó körúton érte a halál.
Egy Nagy-Britanniában nemrég előkerült levelezés azonban konkrét adatokkal szolgál az ügyben. Speer ugyanis 1971 és 1981 között közel 100 levelet váltott egy egykori belga ellenálló özvegyével, Hél?ne Jeantyval. Egy 1973. december 23-án kelt levélben az egykori náci vezető a következőket írta: "Nincs kétely - jelen voltam, amikor 1943. október 6-án Himmler bejelentette, hogy az összes zsidót megölik". A szakértők szerint a nürnbergi per során akár ez az egy mondat elég lett volna a halálos ítélethez.
A levelek március 27-én kerülnek kalapács alá a Bonhams aukciósházban.
