Évről évre fotóművészeket kérnek fel, hogy a Radnóti színészeiről portrékat készítsenek; idén Bácsi Róbert László vitte ki a társulatot „terepre”, ki, a szabad ég alá. A kortárs irodalom jelenléte a színházban és a magazinban is fontos, az olvasók az elmúlt kiadások prózaszövegei után idén először verseket olvashatnak, amelyek itt jelennek meg először. A felkéréseket elfogadó költők között mindegyik generáció képviselteti magát, huszonévestől nyolcvanévesig. Az Egy kérdés rovatban – amelyben persze időről időre megesik, hogy kettőt is kérdeznek – színészeiktől hosszabb-rövidebb személyes gondolatokat olvashatnak a „vajon szükség lesz-e színházra a karanténhelyzet után” kérdésétől a „foglalkozol-e a gyökereiddel” felvetésig.

Az idei kiadvány nem csak a tartalma miatt újdonság, hanem azért is, mert kizárólag digitálisan jelenik meg, benne interaktív navigációs lehetőségekkel és folyamatosan bővülő tartalommal. Ahogyan Kováts Adél nyilatkozik a kiadvány beköszönő szövegében: „Újabb komfortzónát hagytunk el, és a kényszerhelyzetben a pozitív, innovatív megoldások felé mozdultunk. Zöldebbek lettünk, ez jó, egy egyedi formájú kiadványt hoztunk létre, amilyen nincs a piacon, ez is jó, de a lapozás érzetét effekt segítségével adjuk vissza. Ez már a Gutenberg-galaxis utáni világ.” Az új bemutatókról videóinterjú formájában hallgathatjuk meg a rendezők gondolatait, emellett plakátgifekkel, tartalmi és információs hivatkozásokkal, a galériákban nézegethető előadásfotókkal, előzetesekkel gazdagodott a magazin. Az online polcra felkerült az előző három magazin is, hogy teljes legyen a kép.

Nyitókép: Sodró Eliza, fotók: Bácsi Róbert László