Mint elmondta, Kosáry Domokos csaknem 70 évig dolgozott ezen a munkán, amelynek első, az 1711-ig tartó periódust feldolgozó kötete 1951-ben látott napvilágot. Az 1711-1825 éveket felölelő második kötetet 1954-ben jelentették meg, a harmadikat pedig 1958-ban adták ki, amikor Kosáry Domokos börtönben volt, s a szerző nevét nem tüntették fel a kiadványon.
Ismertetése szerint 1970-ben jelent meg a Kosáry-mű második, átdolgozott kiadása. Csaknem egy negyedszázaddal később, 1994-ben egy kis csoport fogott hozzá a könyv megújításához, s mint Pálffy Géza kiemelte, a történelemtudomány területén igen ritka a csapatmunka. A kutatásokat "sok tucat" levéltáros segítette Magyarországról, s a határon túlról. "Kárpát-medencei összefogásban" született a mű - emelte ki Pálffy Géza.
Mint kifejtette, Kosáry Domokos húszkötetesnek szánta ezt a legújabb kiadást, amelynek első része 2000-ben, a második 2003-ban, a harmadik pedig most látott napvilágot. A harmadik kötet révén "megismerhetjük a történelmi Magyarország vármegyerendszerét. Ha régiókban is gondolkodunk majd a jövőben, mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a megye évszázadokon keresztül a legfontosabb helyi önkormányzati és közigazgatási egysége volt a történelmünknek" - hangsúlyozta Pálffy Géza. Ötszáz év múlva is így kell tanítani majd a történelmet, még akkor is, ha esetleg már nem lesznek megyék, s helyüket a régiók veszik át.
"A feudális kori vármegyéről, s annak működéséről készült páratlan jelentőségű levéltári és történeti munkát vehetünk kézbe. A kötet a történeti Magyarországról szól, a teljes Szent István-i birodalom levéltári adatbázisát kapjuk meg. Ha normálisan gondolkodnánk, akkor ez evidencia lenne. Ez a kötet ezt a régi normális gondolkodást ápolja határon innen, s határon túl. A magyar, szlovák, román, szlovén, horvát, osztrák, szerb kutatók hiánypótló kézikönyve" - ajánlotta a kötetet Pálfy Géza.
A könyv a magyarországi általános közlevéltárak fejlődésének bemutatása után tételesen tárgyalja az egyes általános közlevéltárakat. A kötet második része a vármegyei levéltárakkal foglalkozik, felvázolja a vármegyei levéltárak történeti fejlődését, a feudális kori iratanyag-struktúráját, közös segédleteiket, majd a történeti Magyarország, illetve Erdély vármegyéi, székei és kiváltságos kerületei iratanyagának jelenlegi állapotáról nyújt tájékoztatást, figyelembe véve az elmúlt harminc év gyarapodásait.
A kötetben újdonságként kap helyet a horvátországi és szlavóniai vármegyék iratanyagának részletes ismertetése és az ezekre vonatkozó szakirodalom bemutatása.
(Múlt-kor/MTI)
