A konferencia délelőttjén a műemlékek fejleszthetőségének határait boncolgatják: hogyan lehet érdekeltté tenni a befektetőket, mennyire szabad hozzányúlni értékes épületeinkhez, lehet-e kortárs építészeti eszközökkel új életet adni egy régi élet emlékének?
A résztvevők a környező országokból hoznak példákat, ahol a történeti épületeknek sikeres kiegészítője lett a kompromisszummentes kortárs építészet. Cél, hogy a görcsös óvatoskodás szülte kényszermegoldások helyett minél több helyen lehessen itthon is bátrabb szemlélettel a régivel azonos minőséget létrehozni, ezzel biztosítva a szép kort elért épületek további életszerű használatát.
Délután a műemlékek új generációját keresik majd. miközben a második világháború előtti modernizmus emlékei már egyértelműen részei védendő örökségünknek, a szocializmus évtizedei alatt épült meghatározó épületeket és új városokat a társadalom és a szakma inkább kényszeredetten ignorálja. Egész Közép-Európában zajlik ennek az örökségnek a leromlása és eltüntetése, de egyre több helyen bontakozik ki értelmes vita a közelmúlt meghatározó épületeinek megőrzéséről.
Képesek vagyunk-e és kell-e túllépni e kor városainak politikai jelentésén? Lehet-e fejleszteni a modernizmus elveiből fogant építészetet, amelynek programja az adott szükségletek kielégítése volt? Időben felismerjük-e az értékeset a közelmúlt építészetében? Az EU legújabb tagjainak szakemberei gondolkodnak együtt ezekről a kérdésekről.
