A kisantant Csehszlovákia, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság és Románia 1920-1921-ben létrehozott politikai és katonai szövetsége volt. Fő céljának az első világháború utáni status quo megőrzését, a magyar revíziós törekvések és a Habsburg-restauráció megakadályozását tekintette. A három ország 1920 februárjában lépett fel először együttesen. Párizsban, közös memorandumban rögzítették Magyarországgal szemben fennálló követeléseiket. Egy magyar újságíró 1920 áprilisában, a Pesti Hírlapban megjelent cikkében "Apró-Antantnak" nevezte a három állam együttműködését a párizsi békekonferencián, a pejoratív értelemben használt elnevezést az érdekeltek átvették és bekerült a diplomáciai szótárba.
A kisantant magvát az 1920. augusztus 14-én Belgrádban aláírt csehszlovák-jugoszláv egyezmény képezte. A szerződő felek kölcsönösen katonai segélynyújtási kötelezettséget vállaltak Magyarország ellen. A titkos katonai klauzula a támadó háborúra is vonatkozott, és kimondta, hogy amennyiben az egyik állam megtámadja Magyarországot a másik fél előzetes beleegyezése nélkül, ez utóbbi köteles szövetségese iránt a semlegességét megőrizni és Magyarország határán legalább két hadosztályt tartani. IV. Károly 1920. márciusi első visszatérési kísérlete után, 1921. április 23-án, hasonló szerződést írt alá Románia és Csehszlovákia, majd június 7-én, Románia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. A hármas blokk nagyhatalmi hátterét elsősorban Franciaország jelentette. Magyarország viszonya a három állammal 1923 őszéig ellenséges volt. Majd 1923 végén a kisantant országai - elsősorban a brit diplomácia nyomására - bizonyos feltételekkel hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország a Népszövetségtől kölcsönt kapjon nemzetgazdasága szanálására. Azután elsősorban magyar-csehszlovák és magyar-jugoszláv viszonylatban a kapcsolatok normalizálódtak. 1935-1936-ban az olasz-etióp háború és a Rajna-vidék német katonai megszállása után megkezdődött a szövetség bomlása, 1938 őszén megszűnt.
