A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2022-ben kezdte meg az izraeli magyar diaszpóra kutatását. Ennek során egy magyar alapítású kibuc egyik épületét kívánják áttelepíteni. A Skanzen területén újraépülő házban a második világháború, a holokauszt borzalmai után kivándorolt magyar zsidók életmódját mutatják majd be.
A Skanzen szakmai együttműködést alakított ki a Zefatban működő Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumával és annak vezetőjével, Ron Lustiggal – idézte fel az előzményeket Sári Zsolt. Az ő közreműködésével kezdték meg a kutatást az ország északi részén lévő Parod kibucban, amely Zefattól (Cfat) mintegy 15 kilométerre található.
„A kibucot Magyarországról Izraelbe bevándorolt holokauszttúlélők alapították 1949-ben, s ma is virágzó helység, sok fiatal családdal.”
A kiválasztott – de már korábban bontásra ítélt – épület egy betonalapon álló, deszkafalú, cseréppel fedett építmény, amely másodikként épült meg a kibucban. Az egyszerű épületet az 1960-as évek elején bővítették, s ekkor alakították ki két beugró hozzátoldásával a mosdókat. A faépítmény évtizedeken keresztül gyerekházként működött, később különböző funkciókat látott el. A teljes bezárása előtt fodrászüzlet volt benne. Jelenleg megkezdődött az épület szakszerű bontása.
Az 1920-as évek elejétől a 1980-as évek végéig az erec izraeli kibucok ideológiájának egyik legfontosabb része volt az úgynevezett közös nevelés, amelynek lényege az egyenlő esélyek biztosítása volt minden gyerek számára – magyarázta Sári Zsolt, a projekt kurátora. A kibucok gyerekházai – melyekben a gyerekek csecsemőkoruktól serdülőkorukig éltek – a közös nevelés jelképei lettek. A gyerekek nevelése az egész kibuc közösségének feladata volt. A gyerekházakat a kibuc legbiztonságosabb területére, házakkal körülvéve helyezték el.
A Skanzen az épület kiválasztása mellett megkezdte a Parod kibuc történetének kutatását is. Többek között interjút készítettek egy ma 93 éves holokauszttúlélő alapítóval, Berkó Maricával – Mesélte Sári.
A múzeum diaszpórakutatása a 2010-es évek elején indult el. A program célja, hogy a Kárpát-medencén kívül élő magyar közösségek is helyet kapjanak a múzeumban és megismerhetők legyenek. A program keretében elsőként az egyesült államokbeli Vintondale úgynevezett burdos-házát (férfiszállás) választották ki, majd 2014-ben az argentínai Villa Angela melletti, magyar kivándorlók által épített tanyaépület következett. A két épület és a megvásárolt tárgyi elemek már a Skazenben vannak, a kapcsolódó kutatás eredményei pedig hamarosan egy virtuális kiállításban lesznek láthatóak.
Fotó: Sári Zsolt
