V. Károly és a birodalmi rendek megkötik az augsburgi vallásbékét. Megszűnik az eddigi vallási egység és az egész birodalomban, elismerik jogilag a "Confessio Augustaná"-t (Ágostai Hitvallás 1530. VI. 25.), a lutheri tanításokat. Ezzel befejeződnek a reformáció korának vallási harcai.
A birodalom fejedelmeinek most már joguk van dönteni arról, hogy a két felekezet közül melyikhez tartozzék a tartomány a "cuius regio - eius religio" ("akié a föld - azé a vallás) elvének megfelelően az alattvalók a fejedelem vallását kell hogy kövessék. Ha erre nem hajlandók, ki kell vándorolniuk. Problematikus az áttérés az egyházi fejedelmek esetében, mert ha a lutheri hitre térnek át, elvesztik hatalmukat és földjüket, mely a katolikus egyház birtokában marad.
Bár az augsburgi vallásbéke véget vet a vallási küzdelmeknek, végső soron mégiscsak a vallásszakadás dokumentuma, és mint ilyen, új robbanóanyag a majdani vitákhoz.
Az, hogy a fejedelmeknek joguk van eldönteni, melyik hitet választják, erősíti hatalmukat, és lényegesen csökkenti a császár befolyását. Ezáltal a birodalmi rendek laza szövetségévé alakulnak.
