A Miksa császár és János Zsigmond erdélyi fejedelem között 1570-ben Speyerben létrejött szerződés tulajdonképpen nem más, mint az - 1541-ben Gyalun, 1549-ben Nyírbátorban már megújított - 1538. évi váradi békeszerződés immár végső megerősítése. János Zsigmond - ellentétben apjával - lemondott a magyar királyi címről, s Miksát az egész kereszténység fejének ismerte el. Bár a megállapodás dinasztikus szerződésként jött létre a Habsburg- és a Szapolyai-család között, a fenti alapelveket az 1571-ben elhunyt János Zsigmondot követő erdélyi fejedelmek is elfogadták. (Vagyis: mintegy a Bécsben székelő magyar király erdélyi helytartójának minősítették magukat. Ez természetesen egyetlen pillanatra sem tartotta vissza őket a Habsburg-uralkodó elleni katonai fellépéstől.(Ugyanakkor a szerződés lényege - Erdély egyesítése a királyi Magyarországgal - nem vált valóra. S miután a Szapolyai-ház János Zsigmonddal kihalt, nem került sor a benne kilátásba helyezett kárpótlásra sem. A területi viszonyok ezt követően a "tizenöt éves háború"-ig keveset változtak. A törökök csupán a bányavárosok előterében foglaltak el néhány kisebb várat. A három fél nagyjában-egészében egyenlő mértékben osztozott az egykor egységes Magyar Királyságon.
