Oroszország és az eladdig Franciaországgal szövetséges Poroszország között közeledés kezdődik a franciák oroszországi hadjáratának katsztrofális kimenetele után. Johann David Ludwig von Yrock, I. Napóleon császár hadseregében a porosz segédsereg főparancsnoka, királyának, III. Frigyes Vilmosnak engedélye nélkül semlegességi egyezményt köt Iván J. Dibics-Zabalkaszkij orosz tábornokkal a litvániai Tauroggenban. A tauroggeni egyezmény semlegesíti a porosz csapatokat és szabad elvonulást biztosít nekik arra az esetre, ha I. Sándor cár vagy a porosz király nem erősítené meg a megállapodást. Dibics tábornok tanácsadója az Oroszországba emigrált porosz tiszt, Karl von Clausewitz volt. Clausewitz azok közé a vezető porosz reformpolitikusok közé tartozott, akik a Napóleontól 1806-ban elszenvedett vereség után arra törekedetek, hogy újjászervezzék az államot és a hadsereget, s azt felkészítsék a franciák elleni döntő harcra. A porosz király ingadozó magatartását látva - aki egyébként tauroggeni egyezményt sem volt hajlandó jóváhagyni - Clausewitz más porosz tisztekkel együtt Oroszországba emigrált. Miután a megállapodás Németországban ismeretessé vált, Tauroggen valósággal a Napóleon-elleni felkelésre szólító jeladás lett. Először Kelet-Poroszországban, majd az egész királyságban felfegyverzik a porosz hadsereget, s egész Németországból önkéntesek özönlenek a hadszíntérre.
