Megnyílt a magyar pavilon a 11. Velencei építészeti biennálén

Egyéb


VelenceiBiennale2008_MagyarPavilon_KobataKaoru_IchikawaSota_MaroyAkos_MaxRheiner_DKOKO20080912012.jpg
Balról: Kobata Kaoru, Ichikawa Sota, Maróy Ákos és Max Rheiner

(MTI) - Az Icsikava Szota építész, Maróy Ákos szoftverművész, Max Rheiner szoftver- és hardverfejlesztő művész és Kobata Kaoru grafikus közreműködésével készült projekt a biennálé területén elhelyezett mintegy 40 miniatűr szenzor működésén alapul. Az apró szerkezetek a mért hőmérsékletre, fényre, páratartalomra és hangra vonatkozó adatokat folyamatosan továbbítják egy központi egységnek. A kapott információkból egy vetítésrendszer hozza létre azokat a virtuális tereket, amelyek azután organikusan változnak aszerint, hogy a látogatók hogyan lépnek az érzékelőkre, milyenek a fényviszonyok, a hanghatások vagy hogyan alakul a hőmérséklet. A szecessziós magyar pavilon Maróti Géza 1909-es tervei alapján készült.

 

VelenceiBiennale2008_MagyarPavilon_SchneiderMarta_PetranyiZsolt_DKOKO20080912003.jpg
Schneider Márta és Petrányi Zsolt a Magyar Pavilon nemzeti biztosa

VelenceiBiennale2008_MagyarPavilon_DemszkyGabor_DKOKO20080912007.jpg
Demszky Gábor (középen)

"Most először maga a pavilon épülete lett főszereplője a részvételünknek" - fogalmazott megnyitóbeszédében Schneider Márta, majd megjegyezte, a Corpora in Si(gh)te projekttel konkrét és átvitt értelemben is megvalósul az idei biennálé témája, az épületen túli építészet. "Mikor először láttam a terveket, nemigen tudtam elképzelni, hogy is fog ez működni, de Július Gyula kurátor megmutatta a projekt két tárgyként is létrejött elemét és láttam, hogy gyönyörűek" - mondta a helyszínen Schneider Márta.

 

"A projekt résztvevői közül először Maróy Ákossal találkoztam. Mikor bemutatta a Corpora in Si(gh)te tervét, úgy éreztem, azt feltétlenül meg kell valósítanunk" - számolt be a kezdetekről Július Gyula. A magyar kiállítás kurátora úgy vélte, mind a magyar pavilon, mind a Corpora-projekt által létrehozott struktúra az organikus építészet megjelenési formája. "A kettő között eltelt száz év, és kiderült, hogy megfigyelő-rendszereink révén beleláthatunk az anyagba. A kihelyezett érzékelők úgy működnek, mint kis darazsak, amelyek azt keresik, hol tudnak egy-egy darázsfészket felépíteni, de csak egymással kooperálva elég okosak ehhez" - számolt be az számítógép által irányított program működéséről.

 
Július Gyula

Mint a kurátor elmondta, a Corpora-projekttel egy jövőképet szeretnénk felvázolni, bemutatni, milyen lehet az építészet száz év múlva. "Az idei biennálé kiírása - Odakint: Építészet az épületen túl - is hasonlóról szól, mint a mi projektünk, a nyitásról az építészet szűken vett territóriumból a társművészetek felé" - fogalmazott. "A Corpora kéz a kézben kapcsolódik sok másik pavilon kiállításhoz, például a svájci projektben egy robot épített fel házakat" - jegyezte meg Július Gyula, majd hozzátette, a jövőben akár a doubleNegatives programja is együttműködhet nanorobotokkal, amelyek a megadott paraméterek alapján maguk hozzák létre a házunkat, építész nélkül.