Megnyitották El Kazovszkij életmű-kiállítását

A túlélő árnyéka ? Az El Kazovszkij életmű címmel nyílt kiállítás november 5-én a Magyar Nemzeti Galériában, melyhez fogható vállalkozás eddig még nem valósult meg Magyarországon. Hiszen olyan életmű-kiállításra, amely ennyire átfogóan és részletesen mutatta volna be El Kazovszkij munkásságát, életrajzát és személyes vonatkozási pontjait, nem volt példa eddig. A tárlatot Dr. Hoppál Péter az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára és Tóth Krisztina költő nyitották meg.

?Nincs más, mint a tapasztalat?? ? nyitotta meg beszédét Hoppál Péter El Kazovszkij egy 2004-ben megjelent versével. ?Örök feladata is a művészet résztvevőinek, mint krónikásoknak, közvetítőknek, hogy újra és újra feltegyék a világgal, létezésünkkel, a teremtővel, a múlandósággal, az idővel kapcsolatos kérdéseiket helyettünk ? vagy talán mindannyiunk nevében? ? folytatta köszöntőjét, amely az általa idézett költemény egy lehetséges tanulságát is jelentheti. Számára El Kazovszkij egy olyan művészt testesít meg, amely egy olyan Magyarországról ad tudósítást saját, külső nézőpontjából, gondolatrendszerén keresztül, amelyben mindannyian élünk ? és él mi bennünk. A kultúráért felelős államtitkár a jelen kiállítást, a művész hagyatékának ennyire részletes bemutatását azért is tartja fontosnak, mert Gulácsy és Kondor Béla mellett a XX. század ?legeredetibb és legszuggesztívebb? magyar képzőművészének tartja. Valamint örömét fejezte ki abban, hogy a tárlat szervezői, az El Kazovszkij életmű gondozói bizonyságot tettek arról, hogy mekkora odafigyeléssel ?tudják független, polgári közösségként gondozni saját kulturális örökségüket ? összességében közös örökségünket.?

Tóth Krisztina költő, író laudációjának címéül egy El Kazovszkij-idézetet választott: azt, hogy ?Ameddig ellátunk magunkban?. ?Azon gondolkodtam, miért van az, hogy az előző nemzedék ikonikus alakjai, akik meghatározó hatással voltak az utánuk következőkre, mind úgy váltak egy adott közösség irányadó figuráivá, hogy erre igazából sosem törekedtek, sőt, mindvégig önmagukba gravitáltak? ? nyitotta meg beszédét. Teátrális előadásában El Kazovszkij életművéhez fűzött értelmező kommentárt: ?mintha a kitágított terekkel, felnagyított méretekkel azt a gyerekkori perspektívát igyekezett volna konzerválni, ami számára a kezdetet, a képekre, a faragott testekre való rácsodálkozást jelentette. Azt a kort, amikor még nem kellett dönteni, mert fejben bárki lehetett.? Megnyitóját azzal a kérdésfelvetéssel zárta, hogy vajon mit jelenthet az utókor számára, számunkra egy ennyire egységes, zavarba ejtő festői, képzőművészeti életmű.

Rényi András, a kiállítás kurátora üdvözölte a közönséget kettejüket követően. Abszurd feladatnak tartja, hogy a Magyar Nemzeti Galéria 1500 négyzetméterén helyet kapó, mintegy 400 alkotást megpróbálja keretbe foglalni. ?A kiállítás dolga, hogy újra láthatóvá, tapinthatóvá, érzéki jelenvalósággá tegye El Kazovszkij alakját. Ezért nem művészettörténetet kínálunk, nem életmű kiállításra, nem tiszteletadásra hívtuk Önöket. Inkább provokatív, érzéki és intellektuális kihívásra? ? osztotta meg a jelenlévőkkel.

A megnyitó ünnepély végén Dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója köszönetet nyilvánított a tárlat szervezőinek, kivitelezőinek és marketingjével, designjával foglalkozó szakembereinek fáradtságos munkájukért.