Az Università di Cassino e del Lazio Meridionaléban Tóth Krisztinával találkozhattak az egyetemi hallgatók, ahol az írónőt Mariarosaria Sciglitano, a Pixel című kötet fordítója mutatta be, aki ismertette a könyv struktúráját, és felhozott néhány fordítói problémát is. A beszélgetést Amedeo di Francesco professzor vezette. A programon Komlóssy Gyöngyi, a Római Magyar Akadémia munkatársa az olasz–magyar művészeti kapcsolatokról, míg Pál Dániel Levente a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomnépszerűsítő munkájáról és a Continental nemzetközi irodalmi lapról mesélt a hallgatóknak.

A jó kétórás esemény a magyar irodalomra, a magyar irodalom olaszországi megjelenésére fókuszált, olyan szerzőket idéztek meg az előadáson a kortárs vendég mellett, mint Szabó Magda, Márai Sándor és a száz éve született Nemes Nagy Ágnes.

A telt házas eseményen az egyetem Aula Magnájában fogadták a magyar küldöttséget. „Olyan volt maga a program, ahogy az ember elképzeli, hogy egy nagy, európai író megérkezik egy egyetemre. Az intézmény vezetősége mellett a diákok is előre készültek a Tóth Krisztinával való találkozásra. Előre megfogalmazták a kérdéseiket, átgondolták az irodalommal és fordítással kapcsolatos gondolataikat, amit a pulpituson egyesével tehettek fel a magyar szerzőnek” – mesélte Pál Dániel Levente.

Az írónő is örömmel fogadta az érezhetően koncentrált felkészülést és az értő, fókuszált kérdéseket. Az előadáson a tanárok arról meséltek, hogy a diákokkal miként dolgozták fel a Pixel című könyvet, mennyire erős a kötet vizualitása, és hogy experimentális szövegnek tartják a benne szereplőket, nem egy hagyományos struktúrában gondolkodó prózának.

„Egy Mirjam nevű hallgató azt kérdezte, hogy ez a kísérlet azt a hagyományt mutatja-e, amit Joyce kezdett a belső tudatáramlással. Erre reflektálva elmondtam, hogy nem, ha már kötni lehet valamihez a Pixelt, akkor az Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó című könyve, azaz sokkal inkább posztmodern gyökereket neveznék meg. Ez a fajta struktúra beépíti azt a tudást, amit a posztmodern hozott az irodalomba, de visszatér a történethez, csak a hátsó ajtón jön be, és úgy hozza vissza azt.

Egy másik hallgató felvetette, hogy az a fejezet a történetben, ahol az egyik szereplő öngyilkos lesz, meglepően naturális volt számára, és rossz érzéseket keltett benne. Mondtam, hogy akkor a szöveg elérte a célját, mert ez egy rendkívül nyugtalanító fejezet. Több ilyen is van a könyvben. De egy könyvben mit keresnek ennyire naturális részek? – kérdezte. Erről elbeszélgettünk egy kicsit, felhoztam például Elena Ferrantét, de úgy láttam, hogy az írónőnek nagyon más a megítélése itt, mint nálunk” – mondta Tóth Krisztina.

Délután a program a Monte Cassino-i bencés apátság látogatásával folytatódott,

amit Nursiai Szent Benedek, a bencés rend megalapítója 529 körül alapított, és ami a 8. század második felében a tudományos kutatás tevékeny színhelyévé vált. Magát a kolostort egy Apollón-szentély romjaira építették, a legenda szerint miután elkészült, Szent Benedek soha többet nem lépett ki innen.

„Most voltam először itt, egészen lenyűgöző volt az apátság, és amikor a társaság egy része bement, akkor egyedül maradtam egy pillanatra a teraszon a vakító kék ég alatt, abban a hihetetlen csöndben. Napok óta zajban voltunk, és akkor hirtelen megérintett ennek a helynek a szelleme, tökéletesen egyedül voltam, és csodálatos volt” – zárta a gondolatait Tóth Krisztina.

Az irodalmi utazás másik íróvendége, Ughy Szabina költő Juhász Anna irodalmárral a nápolyi tengerparton idézte meg a száz éve született Nemes Nagyot egy videófelvételen,

szövegeinek önismereti jellegét hangsúlyozta, azt a figyelmet, fókuszáltságot, ahogy a költőnő kiemel a térből egy-egy elemet, mindezt végtelenül egyszerű módon, de mégis eléri azt, hogy az a kiválasztott tárgy önmagával azonos, de mégis valamiféle szakralitással, többletjelentősséggel itatódik át. Ughy a számára fontos verseket is ismertette az irodalmi videóban, többek között a Szobrokat vittem költeményt, amivel hamarosan találkozhat a közönség.

Ugyanebben a filmben mesélnek az Egy másik Róma melodráma alkotói és szereplői is,

miképp gazdagította zenei és színészi munkájukat a verseket és esszét tartalmazó szövegkönyv. A forgatás Nápoly egyik legszebb pontján, a Sant’Elmo-erődben zajlott – ami 249 méter magasan emelkedik Nápoly és a San Martino felett –, a Szent Márton-kolostor közelében. A nevét a helyén a 10. században épült templom után kapta. A csillag alaprajzú, hat bástyás erőd építése 1329-ben, Anjou Róbert idejében kezdődött, majd 1343-ban fejeződött be. A forgatás egyik legszebb pillanata volt, amikor a lemenő nap fényében a két énekes, Tatai Nóra és Kéringer László az erőd falai között énekelt áriákat az Egy másik Róma előadást megidézve.

A turné harmadik állomása volt Nápoly és Cassino, ahol egyetemi előadáson és irodalmi videók forgatásával felyeződött be az irodalmi utazás Nemes Nagy Ágnessel a központban. Az útról folyamatosan informálódhatnak a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Juhász Anna Irodalmi Szalon Facebook-oldalán, valamint a Kultúra.hu-n. Az első állomásról itt, a másodikról itt olvashatnak.

Fotó: Kultúra.hu/Bach Máté