Száz évvel halála után kortárs művekkel és kordokumentumokkal emlékeznek az egykori szentendrei plébános életáldozatára az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeumban.

A Kucsera Ferenc mártíriuma olyan kiállítás, amely a művészet eszközeivel képes megrendíteni és méltó módon emlékeztetni a látogatót egy áldozatokkal teli élet missziójára.

Szentendre utcáinak emléktáblái nem csak művészeknek állítanak kőbe vésett emléket, hanem számos olyan közéleti személynek is, akik a város közösségi életében fontos szerepet játszottak az elmúlt évszázadokban. Dr. Kucsera Ferenc káplán emléktáblája idén került ki a Péter Pál utca 6. szám alatti ház falára, hogy vértanúságára emlékeztessen.

Idén immár száz éve annak, hogy az akkor 27 éves Ferenc atyát 1919. június 25-én, a vörösterror alatt kivégezték. Áldozatára emlékezve Szentendrén egész évben vallási és kulturális programokat szerveznek. Ennek kiemelkedő pontja az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeumban megrendezett emlékkiállítás, melyben személyes relikviák és kordokumentumok mellett három kortárs alkotó: Kőnig Frigyes, Mátrai Erik és Szabó Ádám művészi reflexiói láthatóak.

Megrendítő átlépni a Bogdányi úti, kis múzeum küszöbét, melynek fogadóudvarán Ámos Imre halálára emlékeztető, szárnyas angyalszobor áll, alatta pedig a művészházaspár nevét megjelenő táblán körberakott kövek. A helyszín önmagában mementó a háborúk során kivégzett emberek sokaságára. Nem véletlen tehát, hogy Kucsera Ferenc mártíriumára emlékezve itt rendeztek kiállítást.

Az épület két részre osztott, így a bemutató is két különálló szekcióból áll. Az alsó szinten kortárs alkotások teremtett közegben zsigerileg érezhetjük át a fenyegetettség érzését. Szabó Ádám installációja olyan drámai szituációt rekonstruál, amikor gyilkos és halálraítélt a végzetes pillanatban egymással szemben áll.

Az első világháborús fegyverek élethű, kézzel faragott modelljei az eldördülő puskák füstfelhőinek megidézésével a sörtüzek kiszolgáltatottságának cselekményét teszik átérezhetővé. Áldozat és kivégző pozícióját is felvehetjük, miközben történelmi események képkockái futnak át emlékezetükben. A kiállításnak ez a legmegrendítőbb és legondolkodtatóbb pontja.

Némi feloldást ad Mátrai Erik fényinstallációja. A tükrök és színes fénysugarak egy tündöklő glória fényességét elevenítik meg, mely az Isten által kiválasztott személyeket illeti.

Egy különálló szobában Kőnig Frigyes festménysorozata látható, melyen a Véres Báró történetének jeleneteit ábrázolta, párhuzamba állítva a hadvezér és Kucsera Ferenc kivégzését.

De miért is szúrt szemet az akkori politikai hatalomnak a szentendrei káplán tevékenysége? És miért pont vele szemben jártak el a legkegyetlenebbül? A felmerülő kérdésekre az emeleti teremsor történelmi beszámolója ad választ.

A tárlat enteriőrjeit különböző hangulatú berendezésekkel installálták. Mindenekelőtt képet kaphatunk a templomi szolgálatot végző káplán mindennapjairól, melyet korabeli tárgyakkal: feszülettel, templomi térdeplővel, kelyhekkel és a Szentírással szemléltettek. Ebben a részben Kucsera Ferenc alázata, lelkiismeretes munkavégzése elevenedik meg, ugyanis a tiltások ellenére is aktív hitoktatói és újságszerkesztői feladatokat is magára vállalt. Áldozatkész hivatásvégzése miatt figyeltek fel a politikai terror besúgói. Fekete hecckáplánnak nevezték, közössége előtt is megszégyenítették.  Számos feljegyzés és újságcikk vázolja fel a káplán elleni hangulatkeltést.

Végül a korabeli beszámolókban kivégzése és későbbi temetése körülményeinek méltatlanságairól is olvashatunk, mely még megrázóbbá teszi az eddig látottakat.

Az utolsó blokkban az idei centenárium eseményeit sorolták fel, melyek méltó módon állítanak emléket Kucsera Ferenc mártíriumának.