A Pittsburghi Egyetem kutatói Jeffrey H. Schwartz antropológusprofesszorral az élen az i.e. 3. évszázadból származó urnákat vizsgáltak meg, és a maradványok elemzése arra derített fényt, hogy a kicsik nem éltek elég hosszú ideig ahhoz, hogy egyáltalán feláldozhassák őket.
Az antropológusok összesen 348 gyermek csontmaradványait vizsgálták meg, hogy megállapítsák milyen idősek lehettek a halál pillanatában. A kutatók megvizsgálták a koponyákat, a csípőcsontot, a csöves csontokat - ezek a mérések azt igazolták, hogy a kicsik többsége élete első évében hunyt el. Közülük sokan 2-5 hónapos korban távoztak az élők sorából, s legkevesebb ötödük még a méhen belül halt el.
Ötven gyermek fogait elküldték elemzésre, azt a sötétebb sávot vizsgálva a metszeteken, amely a születés előtti és a születés utáni két hétben képződött fogzománc határát jelzi. Ezt a vonalat, amely az elhalálozott csecsemők korának megállapítására szolgál, 24 gyermeknél találták meg, ami azt jelzi, hogy 26 magzat még a méhen belül elhalt.
A vizsgálat megkérdőjelezi azt feltételezést is, hogy a karthágóiak előszeretettel áldozták fel az elsőszülött fiúgyermekeket. Az antropológusok 70 gyermek nemét állapították meg: közülük 38 volt a lány, 26 a fiú, Két további esetben lányt, egy esetben fiút valószínűsítettek a vizsgálatok. Három gyermek nemét nem tudták megállapítani.
"Kutatásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy a történészeknek minden fellelhető bizonyítékot figyelembe kell venniük, amikor ókori társadalmi szokásokat próbálnak megfejteni. A karthágói gyermekáldozatokról szóló állításokat nem támasztotta alá a maradványok vizsgálata, a kutatók csupán néhány ókori szerző beszámolójára és karthágói feliratra hagyatkoztak. Eredményeink azt tanúsítják, hogy valóban feláldoztak néhány gyermeket, ám ellentmondanak azoknak az elméleteknek, amelyek a saját gyermekeiket feláldozó karthágóiak brutalitásáról szólnak" - hangsúlyozta Jeffrey H. Schwartz professzor.
A kutatások eredményeiről a PLoS ONE nemzetközi tudományos portálon számoltak be a tudósok.
