Megszelídített tudomány - FÉNYJÁTÉKOSOK: KEPES GYÖRGY ÉS FRANK MALINA

Kepes művészete és művészetelmélete nálunk nem ismeretlen, de egy ideje kevés szó esik róla. Kiindulópontként ugyan folyamatosan utalnak rá az 1996 óta megrendezett fényszimpóziumok, örökségét viszi tovább a Nemzetközi Kepes Társaság és az Egerben működő Kepes György Vizuális Központ, Mengyán András A22 Galériája mindig újabb fényművészeti tárlattal jelentkezik. Kepes kötetei a hetvenes évek végén sorra megjelentek nálunk, igaz, jól jönne újabb kiadás, de látásmódja, a vizualitással kapcsolatos ideái részét képezik a hazai művészetelméletnek. Malina azonban eddig többé-kevésbé fehér folt volt nálunk. Ezért is izgalmas a kettejük kinetikus és fényműveit párhuzamosan feltáró kiállítás, különösen most, a grandiózus pécsi Bauhaus-tárlattal egy időben.

 

A cseh szülőktől Amerikában született Malina az űrkutatás nagy figurája volt, Kármán Tódor közeli munkatársa, a sugárhajtású rakéta egyik atyja. Kepes is dolgozott az amerikai hadseregnek, mindketten egyszerre voltak jelen a tudomány és a vizuális művészet színpadán. De ennél sokkal mélyebben összeköti őket, hogy e két nagy területet mindig egyben látták. Sőt, a vizuális élményt mindketten az érzékelés és a tudatos felfogás közös eredményének tartották, totálisan befogadható tapasztalatnak. Kepes a modern design felé indult, Malina a tudat mélyén működő, ösztönös rétegek megnyitásában kereste a művészet szerepét, de mindketten a világban működő erők harmóniáját kutatták a maguk eszközeivel. Kifejezésmódjuk gyakran közelített egymáshoz. Malina korai húr- és rácsfestményeinek témája ugyanúgy az elemekre bontott kép, a lecsupaszított struktúra, az egységek kölcsönhatása, mint Kepes absztrakt festményeinek. Utóbbi ? Moholy hatására ? a fotogramban találta meg az anyagtalan festészet erejét, míg Malina a színek, a mozgás, a fények dinamikáját kereste.

 

Elementáris élmény Malina kinetikus fényművei között sétálni: tiszta logikájuk, a mozgó tárcsák révén egymáson áthatoló vonalak és színek, a síkgeometria és a fényjelenségek egymásra vetítése egy békés, megérthető, rendezett és átszellemült univerzumról tudósít. Nála is megjelenik Moholy próféciája: a fényfestő művész meghitt viszonyba kerül a fény tiszta ragyogásával és a műveivel ezt közvetíti a befogadók felé. Malina munkáit a fény tisztelete olyasféle misztikus hittel hatja át, mint Johannes Itten színtanulmányait. A teljes letisztultság, a koncentrált energia jegyében építette fényműveit ? meglehetős ellentmondásban azzal a történeti folyamattal, ami a hidegháborús években, az Egyesült Államokban folyó hisztériakeltés sodrában őt, a tudományos élet egyik csúcsát is elérte. Malina a McCarthy-féle őrület elől Párizsba menekült, jelen volt az UNESCO születésénél, békés célra akarta fordítani tudását és hitét. De miután ez nem volt járható út, maradt a művészetnél; Párizsban a tudósból rendszeresen kiállító fényművész lett, és a Leonardo című folyóirat alapítója, amelyben tudomány és művészet legalább papíron megférhetett egymással.

 

Kepes művei Malinához képest most kevesebb újdonsággal szolgálnak, de a kiállítás alaposan körüljárja mindazt, amiben Kepes úttörő volt: a neon köztéri művekben való alkalmazását, általában a fény művészi alkalmazásának számtalan lehetséges terepét, a tanítványok munkáit, a kiállításokat, a korabeli építészetet gazdagító Kepes-munkákat. Egy-egy mű révén fölsejlik a kapcsolat Nicolas Schöffer mobil plasztikájával és a Kepes életében meghatározó Moholy-Nagy László fotóival, fotogramjaival. A fotók, dokumentumok megidézik az életútjukon rendre bekövetkező buktatókat, de a kor légkörét és a társművészeket is, Breuer Marceltől Robert Capáig.

 

A tudományos szemlélet kiragadása a puszta funkcionális közegből Kepesék szerint a modern ember nagy esélye. Mindaz, amit a Bauhausból Moholyék átmentettek Amerikába, a Kepes vezette Center for Advanced Visual Studies szemléletében összegződött egy magasabb szinten. Kepes is, Malina is tudta, hogy ha a modern ember tudatában és kreativitásában, befogadó készségében nem nő föl a saját eszközeihez, akkor az általa teremtett tudomány áldozata lesz. Ma, pályájuk csúcspontja után majdnem fél évszázaddal, még mindig fennáll a veszély, amire ők figyelmeztettek.