Szigetszentmiklóson látta meg a napvilágot. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán - ahol Kodály tanítványaként szerezte diplomáját - nyugdíjba vonulásáig szolfézst, népzenét, kamaraéneket, módszertant és dalirodalmat tanított, s az operatanszak, majd az ének-főtanszak vezetője volt. Kodály biztatására kidolgozta a későbbi "Kodály-módszer" néven elterjedt ének-zeneoktatás alapjait feltáró Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján" című pedagógiai művét, valamint Szo-Mi címmel az általános iskolák énektanításának tankönyvét. Zenepedagógiai, valamint szak- és kritikai írásai jelentek meg. Műveinek nagy része a Bartók és Kodály által kezdeményezett népzenei ihletésű stílusban íródott. Pedagógiai munkásságában nagy figyelmet szentelt a zene közművelődést átfogó kérdéseinek. Rádiós és televíziós előadásaival széles néprétegeket nevelt a zene szeretetére. 1955-ben érdemes művész címmel, 1957-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1986-ban rokonai Ádám Jenő Alapítványt hoztak létre. Nevét a ferencvárosi zeneiskola őrzi.
