Ludwig van Beethoven Bonnban született. Zongoristaként már nyolcéves korától szerepelt, 1782-től pedig tanárát, Neefe-t helyettesítette az orgona mellett. Apja (aki a kölni választófejedelem udvari énekese volt) alkoholizmusa miatt sokat szenvedett, a maga erejéből képezte magát. 1784-től Bonnban udvari orgonista, majd zenekari brácsás volt. Iskolai tanulmányait 1781-ben befejezte, műveltségét autodidakta módon, főleg a von Breuning családban szerezte meg, ahol zenére tanította a gyerekeket. 1787-ben a választófejedelem támogatásával Bécsbe utazott, hogy Mozarttól tanuljon, de anyja betegsége miatt nemsokára hazatért Bonnba. 1792-ben ismét Bécsbe ment s végleg odaköltözött. Az 1791-ben elhunyt Mozart helyett Haydntól tanult, Haydn azonban nem volt igazi zenepedagógus, ezért másoktól, így Salieritől is vett órákat. 1795-ig csak bécsi pártfogóinak szalonjában lépett fel, majd bemutatta B-dúr zongoraversenyét, ezzel és Mozart d-moll koncertjével szerepelt a Burgtheaterben. Attól kezdve a bécsi arisztokrácia kedvence lett: Lichnowsky herceg, Erdődy Péter és Brunszvik Ferenc grófok palotáiban lakott, mecénásai voltak Razumovszky gróf orosz nagykövet, Esterházy Miklós és Lobkowitz hercegek. Rudolf főherceg a tanítványa volt, az ő érseki beiktatására írta a Missa Solemnist. Bécsben megélhetését műveivel biztosította. Ekkor mutatta be első szimfóniáját. A Brunszvik-család vendégeként több ízben hosszabb időn át Martonvásáron élt. Többször foglalkozott a nősülés gondolatával, de valamennyi kapcsolata megszakadt. Az 1812-ben keletkezett, a halhatatlan kedveshez írt levelének címzettje valószínűleg Antoine Brantano volt, s talán neki komponálta A távoli kedveshez című dalciklust is. Amikor 1808-ban Jérome Bonaparte kasseli udvari karmesteri állást ajánlott neki, Rudolf főherceg, Lobkowitz és Kinsky hercegek évi 4000 aranyforintot adtak neki, hogy Bécsben maradjon. Európa számos városában koncertezett, de 1814-ben romló hallása miatt lemondott a szereplésről. Hallászavarai 1795-ben kezdődtek, 1819-re teljesen megsüketült, visszavonult és magányos különccé vált. Művei, amelyeket a felvilágosodás és a humanizmus eszméi hatottak át, a feltörekvő polgárság szabadságvágyát fejezték ki. A hagyományos kereteket szétfeszítve, a klasszikus zene kifejezőkészségét a maximálisra fokozta. Művészetét sokan támadták, kora ízlése nehezen fogadta be nagyívű és tökéletességre törő muzsikáját, de a bécsi közönség mellette állt, s ítélete maradandóbb volt a szakma kritikájánál. Zongora- és hegedűversenyeket, kilenc szimfóniát, nyitányokat, kísérőzenéket, baletteket, dalokat, kórusműveket komponált. Egyetlen operája a Fidelio, amely a korabeli szabadító opera típusa, s amelyhez négy különböző nyitányt írt. A mester 1827. március 23-án halt meg Bécsben.
