Vicente Martinez Espinel Ronda-ban látta meg a napvilágot. Mivel születésének napját nem ismerjük, születésnapjaként megkeresztelésének napját tartjuk nyilván. Irodalmat és zenét tanult a salamanciai egyetemen. Ezután egy ideig a költő Argensola-fivérek vendége volt Zaragozában, majd 1574-től 1577-ig Vallaloidban Lemos gróf kíséretéhez tartozott. Ezután Sevillában élt meglehetősen szabados életet, olyannyira, hogy az igazságszolgáltatás elől kénytelen volt Itáliába menekülni. A hajóúton azonban kalózok fogságába esett, akik Algírba hurcolták, de később genovai hajósok kiszabadították. Mint muzsikusnak fontos újítása volt az ötödik húr bevezetése a gitáron. Költészetét bravúros formaművészet, könnyedség és elegancia jellemzi. Nevéhez fűződött a décima sajátos válfajának, a róla elnevezett espinelának a bevezetése. Fő művében, a Marcos de Obregón csatlós életének elbeszélései című pikareszk regényben saját kalandos életének élményeit dolgozta fel anekdotikus epizódok sorozatában, eleven humorral és realista látásmóddal festett körképet nyújtva koráról. Madridban halt meg 1624. február 4-én.