René Théophile Hyacinthe Laennec Quimper-ben látta meg a napvilágot. Kidolgozta az ún. auszkultáció (hallgatózás) módszerét. A beteg mellkasára először egy kartonpapírból hajtogatott tölcsért helyezett, később egy kb. 30 cm-es csövet. Ezek segítségével hallgatta meg a tüdő- és szívhangokat. Három éven át tanulmányozta a mellkasi hangokat, s összefüggést keresett köztük és a boncoláskor diagnosztizált betegségek között. Felismerésének jelentőségét az orvosok nem látták át, kigúnyolták, sőt üldözték is miatta. A napóleoni háborúkban harctéri orvos lett, s nemcsak nappal, de éjjel is vizsgálta a katonákat. Azok végül panaszra mentek a hadsereg orvos-főnökéhez, Jean-Nicolas Corvisart des Marets-hez, aki a császár háziorvosa is volt. Corvisart-nak volt érzéke az újításokhoz, ő fordította franciára az osztrák Auenbruggernek, "a kopogtató bolondnak" a könyvét a kopogtatásos diagnosztizálásról. Laennec önmagán mutatta be a tölcséres módszert, a Corvisart annyira fontosnak tartotta a felismerést, hogy jelentette azt Napóleonnak. A császár azonnali hatállyal a párizsi egyetem professzorává nevezte ki Laennec-t. Módszerét és eredményeit A közvetett hallgatózásról (1819) című munkájában tette közzé. Szerkezetéből fejlődött ki a mai sztetoszkóp. Ő írta le elsőként a tüdőtágulást, a hörghurutot és tüdőinfarktust, kutatta a tuberkulózist, a hashártyagyulladást és az ér körülírt tágulatát. 1822-ben a College de France professzora, 1823-ban a párizsi Charité kórházban Corvisart utóda lett. Jelentős szerepe volt a kórbonctani személet meghonosításában. Kerlouanec-ben érte a halál 1826. augusztus 13-án.
