Egy nemzet történetében nagy jelentősséggel bír, honnan származik, a gyökerek megtalálása az identitás megerősödésében segíthet. A magyar őstörténet kaukázusi forrásaiból nyílt időszaki kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban hétfőn.

„A magyarság identitásának mindig szerves része volt a keleti származás tudata” – mondta Prof. Dr. Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere. A magyar eredettudat nyelvi alapon való meghatározását a miniszter olyan tudománypolitikai döntésnek értékelte, amely „mindenki érzése szerint legalább százötven éve bicegett. A legújabb tudományágak képviselői ezt a kérdést is helyreteszik” – emelte ki. Hozzátette: „A magyar hagyomány legendái, krónikái teljes egyértelműséggel tudatják az utókorral, hogy a szittya-hun-magyar rokonság folytonos.”

Kásler szerint ezt a Habsburg tudománypolitika, valamint a bolsevizmus időszaka alatt – a keleti kutatásterület magyar kutatók előli elzártsága okán – korábban nem lehetett bizonyítani.

„Az elmúlt harminc évben most kínálkozik először lehetőség arra, hogy az első magyar keletkutató régészek munkáját folytatni lehessen” – hangsúlyozta Pósta Béla, a kolozsvári régészeti iskola megalapítója és M. Lezsák Gabriella, a tárlat kurátorának munkáját is méltatva a miniszter.     

Úgy fogalmazott, hogy az M. Lezsák Gabriella vezetésével kiásott leletek nagyon sok szempontból hasonlítanak a honfoglalás kori magyarság emlékeire és sok mindenben megegyeznek azokkal.

Álláspontja szerint a kiállítás olyan új korszakot nyit meg, amikor „a tudományok szabadon szárnyalhatnak, és nem nullázzák le egymás eredményeit, hanem összefogásukkal egzakt alapon magasabb minőség jöhet létre”.   

„A magyarság történetének sajátossága, hogy a nemzet etnogenezise egy vándorláshoz kapcsolódik, amelynek határai átnyúlnak Európán, ezért messze keleten is keresünk kell gyökereiket” – közölte Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.

Az eseményen kiosztott tájékoztató szerint a Magyarországon első alkalommal bemutatott leletek az M. Lezsák Gabriella által 2016-tól éves rendszerességgel szervezett régészeti kutatóutak során dokumentált, „honfoglaló magyar jellegű” tárgyakból kerültek ki.

A tárlat bemutatja a kaukázusi magyar régészeti kutatóutakat, felidézi a 2019 októberében végzett első magyar-orosz régészeti feltárás néhány fontosabb mozzanatát, és beszámol a néprajz és a genetika legújabb eredményeiről. A kiállításon látható jurtainstalláció honfoglalás kori viseletekkel, használati tárgyakkal és az Észak-Kaukázusban gyűjtött népzenével érzékelteti a 9-10. századi magyarság mindennapjait.    

A Kultúra.hu-nak Varga Benedek elmondta, hogy aki megnézi a tárlatot, nagyon erős kulturális élményben részesül. „Ez a kiállítás térben és időben is utazásra hívja a látogatót. A kiállítás középpontjában az áll, hogy olyan motívumokat mutasson be, amelyek jelzik a rokonságot a magyarsággal” – hangsúlyozta.

A tárlat régészeti tárgyait és dokumentumait a moszkvai Mardzsani Alapítvány, a Krasznodari Állami Történeti és Régészeti Múzeum, az Anapai Régészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár és az Országgyűlési Könyvtár kölcsönözték.

A fotókat Csákvári Zsigmond készítette.