A mintegy harminc méterre a föld alatt, egy keskeny folyosóhálózat végén elhelyezkedő fülkékben magzatpózba összezsugorított formában az ember távoli rokonainak megkövült maradványaira bukkantak a 2018-ban elkezdett ásatások során. A felfedezők megállapították, hogy a lyuk formájú sírokat a kiásott földdel visszadugaszolták, amiből arra következtettek, hogy az őskori holttesteket szándékosan temették el.
„Az emberformájúak esetében valaha feljegyzett legrégebbi temetkezésekről van szó, amelyek legalább százezer évvel korábbiak a Homo sapiens temetkezéseinél” – állítják a tudósok tudományos lektorálás előtti cikksorozatukban, amely a lektorálás után az eLife című tudományos folyóiratban jelenik meg. Az ásatásokat a Johannesburgtól északnyugatra fekvő, az emberiség bölcsője néven ismert, az UNESCO világörökségi listáján szereplő régészeti helyszínen végezték.
Az eddig feltárt legrégebbi temetkezési helyek – egyebek mellett a Közel-Keleten és Kenyában – körülbelül a Krisztus előtti 100000 évre datálódnak, és a Homo sapiens maradványait tartalmazzák.
A dél-afrikai sírok a Kr. e. 200000–300000 közöttiek, és a Homo naledi nevű, kistermetű (mintegy másfél méter magas), narancs nagyságú aggyal rendelkező emberféle maradványait őrzik.
A Homo naredi, amelynek a Lee Berger általi felfedezése már megkérdőjelezte az emberiség evolúciójának lineáris értelmezését, továbbra is rejtély a tudósok előtt. A Homo naledi a több millió éves lények jellemzőivel – mint a primitív fogazat és a mászásra alkalmas combok – rendelkezett, ugyanakkor a lába hasonlított a mostani emberéhez, és a kezével képes volt az eszközhasználatra.
„A felfedezések azt mutatják, hogy a temetkezési szokások nem korlátozódtak a Homo sapiensre vagy más, nagyméretű aggyal rendelkező emberfajtákra” – állítják a tudósok. Ezt az elméletet, amely szembemegy azzal az általánosan elfogadott elgondolással, amely szerint a halál tudata és az ide sorolható szokások az emberrel kapcsolatosak, Lee Berger már 2015-ben felvetette, amikor bemutatta a világnak a Homo naledit.
Az elmélet már akkor nagy vihart kavart, számos szakember megkérdőjelezte a médiában népszerű, a National Geographic támogatását élvező amerikai paleontológus tudományos alaposságát.
„Ez túl sok volt akkoriban a tudósoknak” – mondta egy interjúban az AFP francia hírügynökségnek Lee Berger. Továbbra is „meggyőződésük volt, hogy mindez a nagy aggyal kapcsolatos, és a közelmúltban, kevesebb mint százezer éve történt" - magyarázta. „Most eljutottunk arra a pontra, hogy elmondhatjuk a világnak, ez nem igaz” – mondta az 57 éves felfedező, aki szerint
hegyes vagy éles szerszámmal a sírok falába vésett mértani jelképeket is találtak. A négyszögeket, háromszögeket és kereszteket a kutató szerint tudatosan vésték a lesimított felületre.
Carol Ward, a missouri egyetem antropológusa úgy vélte, hogy „ezek az eredmények, ha megerősítést nyernek, potenciálisan nagyon fontosak lehetnek”.
A kutatók régóta társítják a tűzgyújtás, a vésés vagy a festés képességét a modern ember agyi képességével, mint például a cro-magnoni emberével. A felfedezésekben részt vevő Augustín Fuentes, a princetoni egyetem antropológusa szerint a temetkezés, az értelem és a művészet jóval korábbi eredetű és bonyolultabb lehet, mint gondolnánk, és feltehetően nem csak az emberre jellemző.
A képen Lee Berger paleontológus, a The National Geographic Society tagja magyarázza a Homo naledi felfedezésének tudományos jelentőségét a Rising Star barlangrendszerben, a Dél-afrikai Köztársaságban. Fotó: AFP / Luca Sola
