A jénai egyetem régészei megtalálták az Ibériai-félsziget zsidó lakosságának legkorábbi nyomát. A negyvenszer hatvan centiméteres márványtáblán a Yehiel héber név olvasható. A mellette felbukkant agancson végzett radiokarbonos vizsgálat i.sz. 390-re teszi a lelet korát, ami azt jelenti, hogy a márványnak is legalább ilyen idősnek kell lennie ? esetleg még korábbinak.
A felfedezés előtt a legkorábbi bizonyíték egy Portugáliából származó sírkő volt, 482-ből, rajta a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizáló hétágú gyertyatartó, egy menóra rajzával, viszont a szöveg latin nyelven íródott. A legkorábbi, addig ismert héber szöveg jóval későbbi, a 6?7. századból maradt fenn.
A mostani márványtáblában nemcsak a kora, hanem a helyszín is érdekes. A területen ugyanis egy római villa áll, amelyet Jorge Correia portugál régész talált meg 2009-ben, miközben S?o Bartolomeu de Messines körül végzett ásatásokat. A távoli hely messze van a városias római provinciától, Lusitaniától. A régészek eddig nem tudták, hogy a zsidók és rómaiak egy falusias településen egymás mellett éltek volna, s ez az első alkalom, hogy zsidó leletek kerültek elő egy római villában.
A régészek kis túlzással álmukban sem gondolták volna, hogy egy ebből az időből származó héber feliratot találnak. A korszak légköre ugyanis finoman szólva sem kedvezett a zsidó közösségnek. I. Theodosius 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallássá tette a nikaia-konstantinápolyi hitvallás szerinti kereszténységet. A megtorlástól való félelmükben a zsidók ezért inkább latinul írtak ? s talán ezzel magyarázható az is, hogy a zsidók miért olyan durván, elnagyoltan vésték a feliratot a márványba, a kutatóknak ugyanis elsőre még a nyelvet sem sikerült azonosítaniuk.
