 |
A nemzetközi régészcsapat Franck Goddio francia archeológus vezetésével az 1990-es évek eleje óta kutatja a világ egyik leggazdagabb víz alatti régészeti lelőhelyét, s hozza a felszínre az Egyiptom utolsó uralkodói dinasztiája korából származó káprázatos műtárgyakat. A legkülönfélébb leletek kerülnek elő a pénzérméktől a mindennapi használati tárgyakon át a fáraók óriási gránitszobráig és elsüllyedt templomokig.
A legkorszerűbb technika segítségével sikerült feltérképezniük a kikötői üledék vastag rétege alatt az ókori uralkodói negyedet. E kutatások tanúsítják, hogy milyen pontosak voltak a korabeli görög geográfusok és történetírók feljegyzései a városról. "Egyedülálló régészeti helyszínről van szó" - vélekedett Franck Goddio, aki két évtizede kutatja világszerte a hajóroncsokat és az elsüllyedt városokat.
Hozzátette: a régészeti helyszínek jelentős részét tönkretették a későbbi korokban. Alexandria királyi negyede - a templomokkal, palotákkal, katonai őrsökkel "agyonzsúfolt" szigetek, a kikötő - egyszerűen a vízbe csúszott a térséget az i.sz. IV. majd a VIII. században sújtó megsemmisítő erejű földrengések következtében. Az ókori épületek, kincsek javarésze érintetlenül maradt fenn, köszönhetően annak, hogy a vastag üledékréteg védte az objektumokat a tengervíz káros hatásától. "Minden olyan, mint amikor elnyelte az egészet a tenger" - fogalmazott a kutatócsoport tagjaként a feltárásokban résztvevő Asraf Abdel-Rauf, az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács régésze.
A régészek egy óriási szobor kőfejét is megtalálták - a szakemberek szerint ez Caesarion, Kleopátra és Julius Caesar fiának emlékműve lehetett. Előkerült két szfinx - egyikük vélhetően Kleopátra apját, XII. Ptolemaioszt reprezentálja. A i.sz. IV. században a tengerfenékre süllyedt mészkőtömbök között egy nagy kvarcittömbre bukkantak, amelyre I. Széthi, II. Ramszesz apjának kartusát vésték. "Sok olyan, a fáraók korából származó tárgy is előkerült, amelyeket Heliopoliszból hoztak Alexandriába. A Ptolemaioszok építőanyagként hasznosították újra a fáraókori objektumokat" - magyarázta Asraf Abdel-Rauf.
 |
A régészek hajóik egyikén kiállítottak néhány apróbb leletet - importkerámiát és a fáraószobrokat, bronz rituális edényeket, s alig körömnyi amuletteket, valamint kis ólombárkákat, amelyeket a szegények az isteneknek szánt ajándékként a vízbe dobtak vagy eltemettek.
A víz alatti feltárások során előkerült leletek egy részét Philadelphiában június 5. és január 2. között látogatható kiállításon vonultatják fel, majd a Kleopátra: Egyiptom utolsó királynője nyomait kutatva című tárlat az Egyesült Államok több városában is szerepel majd.
A Kairótól 208 km-re északra fekvő kikötővárost Nagy Sándor alapította i.e. 331-ben és önmagáról nevezte el. A hódítóról elkeresztelt új városok közül az egyiptomi vált a leghíresebbé. Évszázadokon át az ókor egyik legnagyobb városa volt, méretét tekintetve csupán Róma előzte meg. Amikor i.e. 30-ban a rómaiak elfoglalták Alexandriát, a városnak körülbelül egymillió lakosa volt. A tudományok székhelyeként szerzett hírnevet, ahogy világhírű volt az állítólag 700 ezer tekercsből álló alexandriai könyvtár is.
Pharosz szigetén emelkedett a világítótorony, amelyet az i.e. III. században I. Ptolemaiosz Szótér uralkodása alatt Szósztratosz épített. Az antik világ hét csodájához sorolt világítótorony nyolcemeletes és 160 méter magas volt, fénye 300 sztadionnyira (50-60 kilométerre) látszott a tengeren. I.sz. 365-ben szökőár sújtotta a várost, majd sorozatos földrengések érték, egy része a tengerbe süllyedt. Ami a világítótornyot illeti, 956-ban egy földrengés kisebb károkat okozott az építményben, 1303-ban és 1323-ban viszont két nagyobb földrengés már komoly pusztítást végzett a szerkezetében. A XV. században erődöt építettek a helyén, felhasználva a világítótorony köveit.
