A római Spanyol lépcső tetejéhez futó utcában álló Biblioteca Hertziana közelében végzett felújítások során a földfelszín alatt 9 méterrel mozaikokra bukkantak. Lucullus hatalmas teraszos kertjai eredetileg a római Spanyol lépcső helyén álltak. A most feltárt 1. századi leletek mesterséges forrással is ellátott nymphaeumot (nimfa szentély, emlékhely vagy templom) díszíthették: az egyik egy kövér, delfinen lovagló cupidót ábrázol, míg a másik egy zöld és arany farkasfejet. A könyvtár körüli ásatások egy márvány Vénusz-fejet is felszínre hoztak, amely a nymphaeumot díszítő szobrok egyikéhez tartozhatott.
Az ásatást vezető Stefania Trevisan szerint a munkálatokat tovább folytatják, mert reményeik szerint a kert további maradványaira is rábukkanhatnak. A római régészeti főfelügyelet munkatársa, Maria Antonietta Tomei szerint amikor "a munkások elkezdték elbontani az épület belsejét, hirtelen az ókori római kertek jelentek meg előttük. Olyan volt, mint egy álom".
A politikától meghasonlott Lucullus a Pompeius-szal vívott választási küzdelem után vonult vissza a közügyektől, miután Pompeius elvette tőle a Kelet meghódításának dicsőségét. A luxusnak és élvezeteknek áldozva villája körül hatalmas, perzsa és mezopotámiai mintára tervezett kerteket építtetett. Az egykori politikus Rómán kívül Tusculumban és a Nápolyi-öbölben is emeltetett luxusvillákat, pavilonokkal felszerelt kerteket és fürdőket. Egyesek szerint a cseresznyét és a barackot is ő honosította meg nyugaton.
Lucullus halála után római kertjeit Valerius Asiaticus konzul vette meg, majd azok később Messalinára, Claudius császár feleségére szálltak, aki a konzult öngyilkosság elkövetésére kényszerítette. Amikor azonban fordult a kocka, őt a szeretett kertekben végezték ki a férje elleni összesküvés miatt. A császárkor további részében Lucullus egykori kertjeit a mindenkori uralkodó kezelte.
Az ókor csodás kertjeinek mintaképét Szemirámisz függőkertje jelentette. Az ókori világ egyik csodájáról Homérosz is beszámolt, ám összességében a görög kertészetről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre. A rómaiak a hortus szó alatt kezdetben egyszerű konyhakertet értettek, amely néha a ház mellett, néha pedig a városon kívül vagy akár a villa körül terült el - tudhatjuk meg az Ókori Lexikonból. A név később egyre inkább a műkertet jelentette, amit külön kertészek gondoztak. Érdekesség, hogy a régi római házakban nem volt udvar és e helyett a ház mögött oszlopcsarnokokkal körülvett kert terült el, amelynek neve azonban (peristylium) görög eredetre vall. A kertészek nagy ügyességgel vonták be repkénynyel és örökzöldekkel a kert falait, a hatalmas fák törzseit és néha egész terrászokat. Néhol hatalmas szőllőlugasokat készítettek, és a fákat, cserjéket, bokrokat úgy kötözgették vagy nyesegették, hogy állati alakok (bestiarum effigies), hajók vagy betük jöttek létre.
A Róma északi részében fekvő Mons Pincius környékén óriási terjedelmű parkok húzódtak végig: itt volt többek között Lucullus híres kertje. Híres volt még Hortensus nagy kertje Laurentumban, melyben állítólag ötven holdnyi vadaskert is volt. A Quirinalis és Pincius közötti völgyben volt Sallustius római történetíró kertje, amely később ugyancsak a császári család birtokába jutott. Az Esquilinuson terült el Maecenas parkja, ahol a díszes Turris Maecenatiana palotából lehetett gyönyörködni a panorámában.
A műkertek berendezésének titkait Plinius örökítette meg, illetve Columella egy külön könyvet, a De cultu hortorumot szentelte a témának.