A Hope-ot egy 69 karátos gyémántból alakították ki, amely valaha XIV. Lajos koronáját díszítette, és amelyet az Indiából Jean-Baptiste Tavernier francia kereskedő által behozott mintegy 115,6 karátos kőből vágtak ki. Tavernier 1668-ban adta el a ritka drágakövet XIV. Lajosnak, aki a követ Sieur Pitau udvari ékszerésznek adta át megmunkálásra, majd a kész művet "a korona kék gyémántjának" nevezte el. 1749-ben XV. Lajos utasítására alakították át a követ, hogy pontosan illeszkedjen az aranygyapjas rend díszébe.
1792-ben, a francia forradalom idején a drágakő eltűnt, majd 1812-ben Daniel Eliason londoni gyémántkereskedőnél felbukkant egy méretre mintegy kétharmadával felérő kék gyémánt. Ezt vásárolta meg 1830-ban Philip Hope brit bankár, akiről aztán el is nevezték. A Hope-ot 1909-ben vette meg Pierre Cartier, a híres ékszerész, aki a maga részéről hamarosan egy gazdag amerikai örökösnőnek, Evelyn Walsh McLeannek adta el. Tőle vásárolta meg 1949-ben Harry Winston New York-i ékszerész, aki végül a washingtoni múzeumokat magában foglaló Smithsonian Institute-nak adományozta 1958-ban.
A Revue de Gemmologie című szakfolyóiratban megjelent tanulmányban Farges csoportja bemutatja, hogy a vonatkozó dokumentumok Charles Achard, párizsi ékszerész tervei, aki egy "bizonyos londoni Mr. Hoppe" számára alakított át egy követ. A Smithsonian által rendelkezésre bocsátott adatok alapján, illetve egy lézeres letapogatás után a franciák számítógépes szimulációval sikeresen bemutatták, hogy miként sikerült átcsiszolni akkor az ékkövet.
Volt olyan elmélet is, amely szerint maga Danton használta fel a követ az osztrák-porosz erők megvásárlására, hogy egy darabig ne támadják meg a fiatal köztársaságot. Eszerint IV. György feleségén keresztül a kő ma a brit uralkodóház tulajdonában lenne. A szakértők most ezt az elképzelést is megcáfolták, mert szerintük semmilyen ténnyel nem lehet alátámasztani.
Érdekesség, hogy három évvel ezelőtt Jeffrey Post, a washingtoni természettudományi múzeum drágakőrészlegének vezetője már számítógépes modellezéssel bizonyította a kő eredetét.
Az elméletet az amerikai intézmény is elfogadta, bár a kő visszaszolgáltatásáról még nem esett szó.
