Megújulás és kihívások a zenében

Zenész családban született, és gyermekkorától művészek, mesterek vették körbe. Kik hatottak önre leginkább?

Alapvetően meghatározó volt a családi és zenei közeg, amelyben felnőttem, ugyanis a legmagasabb szintű művészet volt. Otthon legtöbbször Bachot hallottunk, így már kisgyerekként a komolyzenével ismerkedtem meg.

Bachot említette, az életrajzában azonban rendre Chopin neve fordul elő. Repertoárján Chopin összes szólózongorára írt kompozíciója szerepel. Mit jelent önnek Chopin zenéje?

Egy zongorista számára Chopin életműve kikerülhetetlen, és én soha nem is akartam kikerülni. Ellenkezőleg: annyira szerettem a zenéjét, hogy elhatároztam: az összes darabját megtanulom. Meg is tanultam és el is játszottam mindet, sőt lemezre is vettem őket. Ezáltal pedig egészen különleges lelkületű zenével foglalkozhattam határtalan mennyiségben. Bár a múlt idő nem is pontos, ugyanis most is a repertoáromon van ? ha nem is az összes műve ?, de nagyon sok darabja. Nem szeretnék azonban a többi remekműről sem elfeledkezni, így a most következő, majd a májusi koncerten is Mozartot fogok játszani.

A következő koncertje a Pannon Filharmonikusokkal az Itália földjén lesz április 14-én Pécsett, 15-én pedig a Müpában. Mire számíthat a közönség?

A Mozart-zongoraversenyek is végigkísérték a karrieremet, mert egészen kiskorom óta játszom ezeket a műveket, de azt, amely az Itália földjén című előadásban szerepel ? Mozart: D-dúr zongoraverseny ?, most fogom először játszani. Ez érdekes módon sokkal kevésbé játszott zongoraverseny, mint a többi, úgymond híres zongoraverseny. Néha előfordul, hogy egészen furcsa okokból kifolyólag az egyik zeneművet sokat játsszák, a másikat pedig alig. Erre az utóbbi igaz, ezért is örülök annyira, hogy játszhatom Pécsett a Kodály Központban és utána Budapesten a Müpában. Ez másrészről is különleges együttműködés, ugyanis először fogok játszani Paolo Paroni vendégkarmesterrel. Mindig izgalmas és jó hangulatú feladat ilyenkor a felkészülés, amelyet most az is tovább fokozott, hogy már a megismerkedésünk előtt elkezdtünk levelezni, és beszélgettünk a darabokról, a különböző előadási módokról. A személyes találkozás előtt nagyon sok mindent átbeszéltünk az előadással kapcsolatban, így már ilyenformán is készültünk a próbákra. Ez az első alkalom, amikor egy karmesterrel úgy kezdtem az együttműködést, hogy már a találkozásunk előtt ennyire mélyen belementünk a Mozart-zongoraverseny részletezésébe.

A Pannon Filharmonikusokkal azonban nem ez az első fellépése. Mióta tart a közös munka?

Több évtizedre nyúlik vissza az együttműködésünk, amely akkor kapott lendületet, amikor a Kodály Központ is megépült. Onnantól kezdve gyakorlatilag minden évben játszom velük valamilyen zongoraversenyt, és nagyon örülök minden alkalommal, amikor velük léphetek fel. Azt is hangsúlyoznám, hogy egy olyan centrum, mint a Kodály Központ, egészen rendkívüli módon sok irányból erősíti a kultúrát, és nagy élmény, amikor ebben a fantasztikus akusztikájú teremben játszhatunk. Büszkék lehetünk arra, hogy a fővároson kívül is van ilyen világszínvonalú hangversenyközpontunk.

Miért különlegesek ezek a közös produkciók?

Mindig öröm az olyan együttműködés, ahol jó körülmények, értelmes zenei párbeszéd vannak. A zenekarral eredményes a munkánk, hiszen mindnyájan nyitottak vagyunk arra, hogy jobban csináljuk ma, mint ahogy tegnap. A folyamatos megújulás ? amely a zenekar egyik ereje ? azért is fontos, mert nagy veszélye a fölgyorsult és ellaposodott koncertéletnek, hogy egyre nehezebb megújulni, és általános lesz a sablonosság. Ez ellen én mindig tiltakoztam.

A zenekar következő évadjában is fellép majd?

Igen, decemberben Pécsett, valamint a Müpa-beli bérletsorozatukban fogom játszani velük Brahms d-moll zongoraversenyét, és ez a koncertünk is jó példa lesz az együttműködésünkre. Ez az egyik legnagyobb zongoraverseny a zongorairodalomban. Már hosszúságában is tekintélyes ? háromnegyed óra ?, és egy következő mérföldkő lesz az életemben, illetve a zenekarral való munkámban is, mert ezt a versenyt ritkán vállalom el. Itt ugyanis nemcsak a zongorának, de a többi hangszernek is nagyon fontos szerepe van. Nem a szólista és kíséret felállás jellemzi, hanem egy nagy, közös kamarazenélés, és ehhez elengedhetetlen, hogy a zenekar és a szólista méltó partnere legyen egymásnak. Én úgy érzem, ez a pécsi együttessel működik közöttünk.

Wéber Anikó