Az évadban ünneplik fennállásuk 60. évfordulóját. A járványhelyzet miatt ez rendkívül nehéz év a művészeti életben dolgozók számára is. Azért akad ok az ünneplésre?

Ismét tudunk dolgozni. A legnagyobb ünnep, hogy újra koncerteket adhatunk a Duna Palotában. A terem maximális befogadóképessége kétszáznyolcvan fő, ez a kisebb létszám pedig lehetővé teszi, hogy az esetleges korlátozások idején is játsszunk a közönségnek. A szokottnál korábban, augusztus közepén indult az évad. Az első hónapban a tavasszal elmaradt koncerteket pótoltuk. Október elején kezdtük el hivatalosan az új évadot: az első héten a családi matinét, majd a hagyományos őszi bérletsorozatot.

A zenekar számára meghatározóak a külföldieknek szánt gálakoncertek. Ezeket tavasz óta nem tudják megtartani.

Eltűntek a külföldi turisták, huszonhat gálakoncertünk maradt el. Tavasszal lett volna egy tizenöt koncertből álló vidéki sorozatunk a Filharmónia Magyarországgal együttműködésben. Erre találtunk őszi időpontot, ám most sem tudjuk megtartani, mert az iskolákban korlátozás lépett életbe. Rengeteg koncertet kellett lemondanunk.

Sokan tartanak attól, hogy ilyen helyzetben hangversenyekre, színházba járjanak. A bérletes közönségüket meg tudják tartani?

Nagyon hálás vagyok a közönségünknek, mert kilencven százalékos eladottság mellett mindössze heten döntöttek úgy, hogy visszaváltják a bérletüket, a többiek annak árával támogatták a zenekart.

A koncertjeinkre elfogynak a jegyek, ám vannak, akik mégsem mernek eljönni. Mintegy hatvan százalékos a telítettség a nézőtéren. Ez szerintem jelen helyzetben elfogadható, nem kelti azt az érzetet, hogy érdektelen, amit csinálunk.

Hagyományos bérletstruktúrával dolgoznak: egy tavaszi majd egy őszi sorozat, amelyeken kívül tartanak kamara koncerteket, templomi hangversenyeket és családi matinékat.

Ez a rendszer valóban régi, meglehetősen konzervatív, de a mi közönségünk ezt szereti: hagyományos koncerteket vendégművészekkel, karmesterekkel, szólistákkal és hallgatható, kellemes, népszerű muzsikával.

Tisztában vagyunk vele, hogy a komolyzenei együttesek egyik fő küldetése, hogy a 20-21. századi zenét is repertoáron tartsák. Mi ezt mindig nagyon mértékkel adagoljuk. Azokat a zeneszerzőket szeretjük, akik „hallgatható” zenét írnak, amely – bár sok tekintetben emlékeztet a hagyományos zenére – felhasználja a modern eszköztár legtöbb fortélyát.

A repertoárjuk kialakításakor mennyire szab korlátokat, hogy viszonylag kicsi, negyvenöt fős együttesről van szó?

Természetesen kiesik a nagy létszámú szimfonikus zenekarra írt repertoár, tehát a késő romantikától kezdve mi csak csipegetni tudunk. Richard Straussnak vannak olyan darabjai, amelyeket még el tudunk játszani, de a Debussy-, Bruckner- vagy Wagner-művek jelentős részét már el kell engednünk.  

A fő vonulat számunkra a klasszika és a romantika, valamint a barokk zeneirodalom.

Az évadban nagyon sokszínű a vendégkarnagyok listája Medveczy Ádámtól a fiatal Rajna Martinig.

Egészen véletlenszerűen – a hosszas időpont-egyeztetések után – alakult így. Az őszi koncerteken a szakma idősebb kiválóságai, mint az említett Medveczky Ádám és Kovács János, majd később a szakma fiatal vonulata: Somogyi-Tóth Dániel és Rajna Martin lépnek fel.

Természetesen vezényli az együttest vezető karmesterünk, Deák András, az évad utolsó koncertjén pedig Hamar Zsolt dirigál. Most úgy tűnik,

ez lesz az utolsó hangversenyünk a Duna Palotában, mert bezárják az épületet.

Ez a zenekar otthona évtizedek óta. Hova mennek majd?

Nagyon értékes terveink vannak. Próbatermet már találtunk, ahol a zenekar átvészelheti az átmeneti időszakot, de biztos, hogy hatalmas átszervezés előtt állunk.

Azt még át kell gondolnunk, hol fogunk koncertezni.

Szükségük lenne egy állandó helyszínre, ahol próbálhatnak, koncertezhetnek, vagy megoldást jelenthet, ha alkalmanként bejáratott fővárosi helyszíneken tartják a bérletes sorozatot?

A bázist, ha most hirtelen kellene váltanunk, a már említett jövőbeli próbahelyszín, a 13. kerületi Láng Művelődési Központ jelenthetné. Ennek színházterme is van, ami koncertekre is lehetőséget ad.

Nem vagyok biztos benne, hogy az idős, belvárosi koncertlátogatóink eljönnének a Rozsnyai utcába, de terveink szerint belvárosi helyszíneken – például a Pesti Vigadóban, a Magyar Tudományos Akadémián – is tartanánk hangversenyeket. Ezek képesek a Duna Palotához hasonló miliőt biztosítani. Ami biztosan

fő profilunk lesz továbbra is: az ifjúságnevelés és az idősebb generációt is megszólító családi matinék.

Az ifjúságnevelés miként valósul meg?

Egyrészt a Filharmónia Magyarországgal együttműködésben járjuk az ország iskoláit. A zenekar támogatásán múlik, mennyi diákkoncertet tudunk vállalni, hiszen bevételi kötelezettségünk is van. Remélem, ha véget ér a járványidőszak, újraindulhatnak a külföldi turistáknak szóló koncertjeink, de annak is helyszínt kell találnunk, mert a fő vonzerő a Duna Palota volt.

Mit jelent az említett strukturális átszervezés?

A részletekbe nem szeretnék belemenni, mert először a minisztériumnak kell jóváhagynia a terveinket, egyelőre tárgyalunk. A strukturális átszervezés azt jelenti, hogy át kell gondolni a repertoárt, a helyszíneket, és szeretnénk egy olyan stratégiai partnerrel folytatni a munkát, akinek a személye, munkája garanciát jelent a zenekar szakmai megújulására.

Az átszervezésre a körülmények kényszerítik Önöket?

Eddig védett, mondhatni kivételezett helyzetben voltunk, hogy volt egy saját helyünk, bázisunk. Így tudtuk hozni az elvárt hangversenyszámot, nézőszámot, és a társzenekarokkal összevetve azt lehetett mondani: nagyon tisztességes munkát végzünk. Egy kis zenekarról van szó, ám a hangversenyszámainkat tekintve felvettük a versenyt nálunk jóval nagyobb létszámú együttesekkel.

A védettség egyfajta kényelmet jelentett számunkra, így nagyon kevés erőnk – és főként pénzünk – maradt arra, hogy a munkánkról a szakma és a szélesebb közönség is értesüljön és értékelje. Ebben gyökeres változásra van szükség. Ami jó, azt továbbvisszük, és emellé fel kell vennünk újdonságokat a palettánkra, amelyek markánsabb arculatot adhatnak az együttesnek.

Szklenár Ferenc
Fotó: Vogt Gergely

Szeretném, ha megerősítenénk az embereket abban, hogy ennek a zenekarnak helye van Budapest és Magyarország kulturális életében. Hiánypótló vállalásaink vannak, amelyek esetleg más együttesnek nem fekszenek annyira. Gondolok itt karmesterkurzusok szervezésére, fiatal tehetségek, hangszeres szólisták felkarolására.

Egyszer már hirdettünk zeneszerző-pályázatot: arra kértük a fiatal alkotókat, hogy ebben a zenekarban gondolkodjanak. Nagyszerű darabok születtek, amelyeket be is mutatunk. Ezt volna értelme folytatni.

A zenekar érdemeinél elsősorban mennyiségi tényezőket sorolt. Mi a helyzet a minőséggel?

A minőségben meghatározó tényező a számunkra elérhető bérezés. Ettől függ, milyen színvonalú muzsikusokkal tudjuk „frissíteni” az együttest.

2018-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma lett a fenntartójuk. Nem remélhettek plusz forrást?

A taót felváltó támogatásból kaptunk némi többletforrást, és ezt bérekre fordítottuk. Bevezettük a fellépti díjat, amellyel honorálni tudjuk a többletvállalásokat. Tehát ez egy pozitív ösztönzővé vált. Egy zömében középkorú muzsikusokat foglalkoztató együttesről van szó, többségük húsz-harminc éve van a pályán.

A szerény bérezés ellenére sok tehetséges fiatal csatlakozik hozzánk, s lép a nyugdíjas korú kollégák helyére. Vannak, akik itt megtanulják a szakmát, majd továbbállnak más zenekarokhoz. Fontos hangsúlyoznom, hogy ez külön szakma.

A zenekari játék speciális ismereteket kíván, és szerintem erre kevés figyelem és energia jut.

A szimfonikus zenekaroknak fontos feladatuk, hogy ne csak a karmestereknek adjanak lehetőséget arra, hogy zenekarokkal tanuljanak, hanem a hangszeres növendékeknek is. Egészen más egy zenekarban ülve elsajátítani a szakma fortélyait. Amikor egy fiatal – az egyetem elvégzése után – bekerül a zenekarba, akkor a szólama feladata, hogy átsegítse az első nehézségeken.

Remélhetik, hogy a terveikhez kapnak többlettámogatást?

Azt reméljük, hogy az új modellben a zenekar önállóvá válhat. Ehhez szükség lesz plusz forrásra, hiszen eddig a Duna Palota részeként működtünk, és bár hozzájárultunk az épület fenntartásához, ez nem szerepelt érdemi tételként a költségvetésünkben.

A büdzséjük mekkora hányadát teszik ki a jegybevételek?

Nagyjából húsz-huszonöt százalékát. A támogatásunkhoz pályázunk plusz forrásra is, bár ennek összege is csekély, sorozatonként átlagban nem éri el az egymillió forintot. Mégis fontos, mert ebből fizetjük a vendégművészeinket. Akadnak régiós, önkormányzati együttműködéseink, ez is jelenthet többleterőt.

Mikor derül ki, hogy megvalósulhatnak-e a céljaik?

Jövő nyáron kell kiköltöznünk a Duna Palotából. Tehát ha év végén tudjuk, miként alakul a következő szezon, az jó.

Azt látom, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem azon gondolkodik, miként lehetne felszámolni a zenekart, hanem hogy miként lehetne új alapokra helyezni. Ehhez a mi közreműködésünkre is szükség van. Szeretnénk, ha látnák, hogy egy megújulni képes, egyedi feladatokat vállaló zenekarról van szó.