Méltó ünnep a Margitszigeten

A koncert első felében Tolcsvay László Új magyar rapszódia című művének ősbemutatójára került sor. A nagyzenekarra írott mű dallamaival már az első percekben elvarázsolta a hallgatóságot. Hűen a címben szerepeltetett műfajhoz, sokféle hangulatot hívott elő, végigkísérve bennünket a ?magyar nép zivataros századain? a honfoglalástól, sok háborúskodáson, nehéz időkön keresztül a csak átmenetinek nevezhető békés időszakokig. A darabban rendszeresen visszatérő dallam-motívum érzékelteti a történelem örök körforgását.

A zenemű különösen sok feladatot adott az ütőhangszeresek számára, gyakori hangszer- és helyváltoztatásokat is kívánt tőlük. A Magyar Állami Operaház Zenekara a színpadon kapott helyet, így volt alkalmunk megfigyelni, milyen sokféle hangszerre íródott ez a mű, amely folyamatos aktivitásban tartja az egész zenekart. Kocsár Balázs, a Magyar Állami Operaház zeneigazgatója vezényelte a darabot, akinek nagy gyakorlata van a klasszikus művek betanításában, és láthatóan örömmel vállalkozott a feladatra, hogy az ősbemutatón az ő irányításával hangozzon el az Új Magyar Rapszódia. Bán Teodórától, a Szabad Tér Színház ügyvezető igazgatójától és művészeti vezetőjétől megtudhattuk, hogy ők kérték fel Tolcsvay Lászlót egy olyan mű elkészítésére, mely a nemzeti öntudatot hivatott erősíteni.

A tűzijáték megtekintése után egy ma már klasszikusnak számító Tolcsvay László-Tolcsvay Béla szerzeményt, a Magyar Mise című rockoratóriumot hallhatta a közönség. A nyolctételes mű ősbemutatója szintén a Margitszigeten volt 1987-ben. A szólókat ez alkalommal Gábor Géza, Janicsák Veca, Miklósa Erika, Sándor Péter, Szemenyei János és Tolcsvay László énekelték. A Magyar Állami Operaház Énekkara igazán különlegesen szólt e kevésbé megszokott műfajban, megfelelő aláfestést és erősítést is adva a szólóénekeseknek.

Számomra nagyon kellemes meglepetés volt Szemenyei János és Sándor Péter rock tenorok hangszíne és előadásmódja, biztosan figyelni fogom fellépéseiket az egyéb műfajokban is. Gábor Géza basszushangja először kissé ?operásnak? hatott, de a későbbiekben teljesen harmóniába került a rockoratórium műfajával. Miklósa Erika a tőle megszokott bravúrral oldotta meg a különösen magas hangnemre írt szólamok éneklését, Janicsák Veca alt hangja pedig kifejezetten jól passzolt ehhez a zenéhez. Sasvári Sándor, a Magyar Mise egyik korábbi előadója egy alkalommal úgy fogalmazott, hogy ez a zene megtisztítja azokat is, akik hallgatják, és azokat is, akik előadják. Az augusztus huszadikai estén ez különösen érzékelhető volt, mind a hallgatóság, mind az előadók átszellemültek a dallamok hatására, és teljes valójukban átérezték a mű mondanivalóját.

Szeretettel fogadta a közönség a Tolcsvay László által énekelt, Elbocsátás című zárótételt, amely az egymás iránti békére és szeretetre hív. A darabot a Magyar Állami Operaház Zenekara Werner Gábor vezényletével adta elő.

Az eseményen résztvevők méltán érezhették úgy, hogy az államalapítás megünneplésére remek helyszínt és programot választottak, melyre jólesően fognak visszaemlékezni a következő augusztus huszadikáig.

Rácz Anna

Fotók: Berecz Valter