4d908e7b-6608-4152-9981-408b6360386f.jpg

Mély víz mentőmellénnyel

Énekórák, mozgás, színészmesterség, olasz nyelv, szerepgyakorlat – egy pályakezdő operaénekesnek bőven van mit tanulnia, hogy helyt tudjon állni a színpadon. A Marton Éva Nemzetközi OperaStúdióban azonban a fiatal művészek a legjobb helyről kapnak segítséget.

2024 szeptemberében öt fiatal énekessel kezdte meg működését a Marton Éva Nemzetközi OperaStúdió, a világhírű drámai szoprán védnöksége alatt, aki maga is tanítja a művészeket, és megosztja velük pályája gazdag tapasztalatait. Egy év után a stúdió tagjai számos gyakorlat, előadás, beugrás és élmény után számoltak be arról, hogyan is hatott szakmai fejlődésükre az eltelt időszak.

„Ha az ember meghallja, hogy Marton Éva operastúdiót indít, akkor arra jelentkezni kell” – vall Pál Botond saját motivációjáról. A fiatalok mind kiemelik, mekkora élmény a művésznővel dolgozni. „Szigorú tanár, de mindig nagyon vigyáz a hangomra, és rengeteget lehet nála fejlődni” – mondja Anija Lombard osztrák szoprán, az OperaStúdió egyetlen külföldi tagja. A Szennai Kálmán karmesterrel végzett korrepetíciók és közös fellépések fontosságára is többen kitérnek. „Nem tanár-diák módra viszonyul hozzánk, hanem partnerként” – magyarázza Ortan Vivienne. „Amikor novemberben a Karmelitában adtunk vele koncertet, úgy éreztem, teljesen önálló, szabad művészként léphettem színpadra.” Osztályfőnökük, Harangi Mária is folyamatosan támogatta és figyelemmel kísérte a munkájukat.

Mire van legnagyobb szüksége egy pályakezdő operaénekesnek, amit az OperaStúdió megadhat? „Színpadi tapasztalatra. Hogy sokat énekelhessünk” – szögezi le Anija. „Itt folyamatosan lehetőséget kaptunk a szereplésre” – teszi hozzá Vivienne is. „Nagyon szerettem a koncerteket, és a színpadi produkciók létrehozása is óriási élményt jelentett.” A szükséges rutint azonban a pályakezdő művészek biztonságos közegben szerezhetik meg. „Bár mély vízben vagyunk, még használhatunk mentőmellényt, a tanárainktól bármikor segítséget kérhetünk” – teszi hozzá Botond.

Az évad során a mély vízzel valóban megismerkedtek a fiatalok, két stúdiósnak is be kellett ugrania a Magyar Állami Operaház előadásaiba. Fenyvesi Gabriella Reának egészen rövid felkészülési idő állt rendelkezésére, hogy Musetta szerepében debütáljon a Bohéméletben. „Szombat délelőtt az Eiffel Műhelyházban szerepeltem a Parázsfuvolácskában. Épp a sminkben ültem, amikor hívtak, hogy másnap este nekem kellene énekelnem. Délután már Christian Badea karmesterrel kellett találkoznom, aki rengeteget segített, ahogy a kollégák is. Szó szerint fogták a kezem, és vezettek a színpadon.” Nem véletlen, hogy az énekesnő ehhez az élményéhez köti az elmúlt év legfontosabb tanulságát: „Megtanultam, hogy folyton készenlétben kell állni. Nem elég, ha szorgalmasan megtanulok mindent, speciális mentális beállítottságra van szükség. Ugrani kell, ha szembejön a lehetőség.”

Botondnak más szempontból jutott nehéz feladat, alig két napja maradt, hogy megtanulja Pong szólamát a Turandotból, hogy a próbaidőszak kezdetén már helyettesíteni tudja kollégáját. „Elképesztően gyorsan kellett elsajátítanom a szerepet. Puccini a három minisztert nagy kihívás elé állította, hiszen zeneileg és technikailag is nehéz a feladat. A sikeres próbafolyamat után több előadáson is elénekelhettem ezt a karaktert.”

ee93481e-efce-459f-8f30-824207ffbdf3.jpg
Fenyvesi Gabriella Rea Zerlina, Szerekován János Beppo bandita, Boncsér Gergely Fra Diavolo és Kőrösi András Giacomo bandita szerepében Daniel Auber Fra Diavolo című operájának fotóspróbáján az Eiffel Műhelyházban. Fotó: Bruzák Noémi / MTI

Az opera világa nemzetközi, ahol a művészeknek gyakran hosszú órákon át kell koncentrálniuk az idegen nyelven zajló próbafolyamatokra. Éppen ezért szerencsés, hogy a fiatal énekesek ezt is megtapasztalhatják már a stúdiós éveik alatt, hiszen Anija miatt általában angolul vagy keveréknyelven zajlik a munka. A legutóbbi vizsgaelőadás, A denevér ugyanakkor az osztrák szopránnak is tartogatott izgalmas nyelvi kihívást: magyarul kellett beszélnie. „Rettenetesen izgultam, de mindenki segített, hogy el tudjam mondani a szövegem, még a zenekar tagjai is. Jólesett a sok támogatás, és végül nagy öröm lett ez a kis feladat, a magyar nyelv pedig nagyon tetszik” – számol be élményeiről.

A stúdió több tagja még ennél is nemzetközibb környezetben dolgozhatott, hárman közülük részt vehettek ugyanis a Magyar Állami Operaház és a San Diegó-i Opera Neo koprodukciójában, Haydn Armida című operájában. A produkciót Almási-Tóth András rendezte, karmestere pedig az amerikai intézmény művészeti vezetője, Kozma Péter. A San Diegó-i bemutatkozás előtt, június 21-én a hazai közönség is megtekinthette az előadást, Ortan Vivienne, Pál Botond, a bariton Balázs Norbert és három amerikai művész szereplésével.

„Nagyon eredményes év van mögöttünk, ami egyértelműen sokat adott az énekeseknek” – mondja Harangi Mária, a stúdiósok osztályfőnöke. „Izgalmas feladat volt a frissen induló, kétéves, posztgraduális képzés rendszerét a művészeti vezetésnek úgy kitalálnia, hogy az rögtön hatékony legyen. A fiataloknak fontos tapasztalatot jelent, hogy hétről hétre Marton Évával dolgozhatnak, és jócskán kaphatnak mindabból, amit több évtizedes operaénekesi pályájának tapasztalataiból át tud adni.” Az OperaStúdió rendszeres műhelymunkára ad lehetőséget: a heti énekmesteri foglalkozásokon túl színpadi gyakorlat, táncórák, olasz nyelvi kurzus szerepel a stúdiósok órarendjében, továbbá szerepgyakorlatra járnak Szennai Kálmánhoz, ami egy különleges, egyedi korrepetíciós óra. „Azáltal pedig, hogy a tanulási folyamat mellett az előadások szerepeit coverolhatják, részt vesznek az Opera hétköznapjaiban, a próbafolyamatokban, és testközelből figyelhetik a színházi munkát, az idősebb kollégákat.” Az osztályfőnök, aki a fiatalok színpadimesterség-tanára is, elmondja, hogy mire a félévi vizsgával, A varázsfuvola részleteit feldolgozó produkcióval elkészültek, jól megismerték egymást a növendékekkel, és kiválóan megtanultak együtt dolgozni. „Öt olyan ember került az osztályomba, akik kíváncsiak, nyitottak, bírják és igénylik is a kritikát. Mielőtt élesben bizonyítaniuk kellene (bár ilyen helyzet is adódott számukra rögtön az első évben), az OperaStúdió óráin tét nélkül, védett közegben küzdhetnek meg különböző énektechnikai és színpadi kihívásokkal.”

Kondor Kata

Ez is érdekelheti

A hibák megoldását nem ott kell keresni, ahol megjelentek

Marton Éva fővédnökségével operastúdiót indított a Magyar Állami Operaház, ahol az öt kiválasztott ifjú énekessel elindult a négy féléves képzés.

Az ember jelzést adhat a vágyairól, de hogy mit nyer el, más kérdés

Szemerédy Károly operaénekes csábít, varázsol és rombol. Ajtókat nyit és szabadságot hoz, igazságot tesz, kardot ránt, íjat vagy pisztolyt ragad – ahogy a mű és benne a szerep kívánja.

A legtöbbet rögzített operaénekesről írt könyvet az Operaház főigazgatója

A DFD100 Színe & fonákja című kötet tisztelgés Dietrich Fischer-Dieskau előtt, aki a zenei előadásmód és értelmezés fejlődésére nagy hatással volt, és ajánlás az elkövetkező énekes generációknak.

A rosszul megválasztott szerep a hangra nézve halálos

A Magyar Állami Operaház örökös tagjainak sorába választották Fokanov Anatolijt, aki Rigolettóként debütált Budapesten és 1992-ben lett az Operaház tagja.