A Brüsszeli tizenkettő mintájára 1964-ben a mannheimi dokumentumfilm fesztiválon is szavazást kezdeményeztek, melynek elsődleges célja az volt, hogy ráirányítsák a figyelmet a dokumentumfilmek értékeire, a filmtörténetben iskolát teremtett dokumentumfilm-rendezőkre és alkotásaikra. Ez pedig maradéktalanul sikerült, hiszen valóban iskolateremtő és nagy hatású alkotások szerepelnek a listán ? olyanok, melyeket bárki szívesen választana kedvencének. Nézzük is, melyek ezek!
A Mannheimi tizenkettő
Nanuk, az eszkimó (Robert J. Flaherty)
Az 1922-ben készült Nanuk, az eszkimó a kulturális antropológiai filmek úttörő darabja, melyet nézve bepillantást nyerhetünk a századeleji eszkimó kultúrába és életmódba. A dokumentumfilm főhőse Nanuk, akinek minden lépését követi a kamera: megtudhatjuk, milyen az élete, milyen nehézségekkel kell szembenéznie, de azt is, milyen az ő világában a boldogság.
Éjjeli posta (Harry Watt és Basil Wright)
Ez az 1936-os brit dokumentumfilm W. H. Auden versét felhasználva készült. Benne a képi- és hanghatásoknak egyaránt kiemelt jelentőségük van, és ehhez mérten igen erős hatást is keltenek. A film egy Londonból Glasgowba tartó postavonat útját mutatja be.
Turkszib (Viktor Turin)
Viktor Turin 1929-es filmje valóságos költemény, mely a Turkesztán?Szibéria vasút építését mutatja be. Az alkotás nem csupán munkaként ábrázolja a gépek és az emberek építő tevékenységét, hanem rámutat hősies mivoltukra is.
Berlin ? egy nagyváros szimfóniája (Walter Ruttmann)
Walter Ruttman néma dokumentumfilmje az 1920-as évek iparosodó német fővárosának egy átlagos munkanapját, élet- és munkakörülményeit ábrázolja aprólékos hitelességgel. A Berlin ? egy nagyváros szimfóniája ? ahogy a címe is utal rá ? városszimfónia, mely kiemelkedik a húszas években készült városfilmek (Nizzáról jut eszembe, Ember a felvevőgéppel) sorából. A nagyvárosi élet és rutin költői megragadása ez az alkotás, mely ma is épp olyan izgalmas és érvényes, mint amiyen 1927-ben volt.
Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov)
?A néző figyelmébe: ez a film a látható jelenségek közvetítése. Feliratok nélkül, forgatókönyv nélkül, színészek nélkül, díszletek nélkül készült. Ez a kísérleti munka az abszolút nemzetközi filmnyelv létrehozása felé halad teljesen szakítva a színház és az irodalom nyelvével? ? olvasható az Ember a felvevőgéppel főcímében. Dziga Vertov 1929-ben készült dokumentumfilmje forradalmi alkotás, melyben a városi élet szereplői mellett maga a filmes is jelen van.
Lousianai történet (Robert J. Flaherty)
A Nanuk, az eszkimó rendezője ebben az 1948-as filmjében is különös világba, egész pontosan a lousianai mocsarak vidékére kalauzolja nézőjét. Itt él ugyanis néhány francia származású telepes család, akik halászatból és vadászatból tartják fenn magukat. A Standard Oil azonban olajtermelésbe kezd a területen? A Lousianai történet eseményeit egy gyermek szemszögéből figyelhetjük.
Farrebique (Georges Rouquier)
Az 1946-ban forgatott Farrebique a Francia-középhegység egyik területére, a Massif Central vidékére invitálja a nézőt. A környezet gyönyörű, a helyi lakosoknak azonban a szépség helyett csak kemény munkát tartogat. Georges Rouquier alkotása egy hegyi parasztcsalád életének mindennapjait mutatja be az évszakok váltakozásának ritmusában.
Régi és új (Szergej Eisenstein)
Az orosz montázsiskola legjelentősebb alakjának 1929-es filmje politikai mű, mondhatni propagandafilm, melynek főhőse, a szegényparaszt Marfa megelégeli a nyomort, ezért úgy dönt, a közösség segítségével termelőszövetkezetet szervez. A munkásvezetők segítenek az első gépek és traktorok beszerzésében, Marfa pedig eléri célját.
Heringhalászok (John Grierson)
Az 1929-es Heringhalászok egy északi-tengeri heringhalászhajón folyó munkát realistán bemutató, nagy hatású dokumentumfilm. Rendezője, John Grierson a hétköznapok drámaiságát kívánta megragadni ebben a filmben, és az is nem titkolt szándéka volt, hogy szembemenjen az akkor uralkodó tendenciával, a rendkívüli dolgok dramatizálásával.
Spanyol föld (Joris Ivens)
Joris Ivens 1937-ben igen emlékezetes és nagy hatású dokumentumfilmet készített, melyben a spanyol polgárháború eseményeit mutatta be.
Föld kenyér nélkül (Luis Bu?uel)
A szürrealizmus egyik atyja egy spanyolországi falu életéről, elmaradottságáról, bigottságáról, szokásairól és mérhetetlen nyomoráról ad megrázó képeket 1932-es alkotásában, mely a korszak, és minden idők egyik legmegrázóbb dokumentumfilmje.
Melyek a legjobb filmek? címre keresztelt cikksorozatunkban legutóbb a Brüsszeli tizenkettőt ajánlottuk önöknek, legközelebb pedig azt áruljuk majd el, mely alkotások szerepelnek a Budapesti és az Új Budapesti tizenkettő elnevezésű listán. Most azonban jöjjön ? a Félvilágot, A berni követet és a jövőre mozikba kerülő Örök telet rendező ? Szász Attila, valamint ? a Berlinálén is szereplő Vulkánsziget című animációs filmet készítő ? Lovrity Anna Katalin ?tizenkettője?.
Szász Attila listája ? nem ábécésorrendben
Soha nem voltam képes a kedvenc filmjeimet ilyen rövid listára szűkíteni, abszolút kedvencet most sem tudok megnevezni. Ez csak tizenkettő a több tucat szívemnek oly kedves alkotás közül. Azok közül válogattam, amelyek miatt gyerekkoromban szerelembe estem a mozival, illetve amelyek ma is képesek táplálni bennem ezt a rajongást.
Amélie csodálatos élete (Jean-Pierre Jeunet)
Billy Elliot (Stephen Daldry)
Az elveszett frigyláda fosztogatói (Steven Spielberg)
Engedj be! (Tomas Alfredson)
E.T., a földönkívüli (Steven Spielberg)
Fekete hattyú (Darren Aronofsky)
Harcosok klubja (David Fincher)
Hetedik (David Fincher)
Leon, a profi (Luc Besson)
Ponyvaregény (Quentin Tarantino)
A tévedés áldozata (Alfred Hitchcock)
Veszedelmes viszonyok (Stephen Frears)
Lovrity Anna Katalin listája ? tizenharmadik hely is van, ott ?a barátok filmjei? szerepelnek
Káin gyermekei (Gerő Marrcell)
Nagyon sokáig velem maradt ez a film miután megnéztem és a mai napig sokszor eszembe jut.
Kutyafog (Giorgos Lanthimos)
Őrült, vicces és szomorú is egyszerre.
Copa-Loca (Christoss Massalas)
Ezt a filmet Szarajevóban láttam a filmfesztiválon. Nagyon friss és emlékezetes volt a rövid versenyben, és nagyon örültem, amikor díjat nyert!
Persepolis (Marjane Satrapi)
Akárhányszor újra tudom nézni, és megvan Satrapi összes képregénye is?
Az én kis falum (Jiří Menzel)
Nagyon szeretem a karaktereket, és tök jó látni, amikor ennyi empátia van egy filmben a főszereplő iránt.
Paradise: Love ? Szerelmet a feketepiacról (Ulrich Seidl)
Szeretem a képi letisztultságát és azt, hogy annak ellenére is nagyon be tud húzni a történetbe, hogy vizuálisan ilyen távolságtartó.
Huncut felhőcske (Tsai Ming Liang)
A család kicsi kincse (Jonathan Dayton, Valerie Faris)
Nagyon pozitív film, tele vicces szituációkkal ? mégis csupa bölcsesség.
The Summer Movie (Emmanuel Marre)
Ezt Kijevben láttam, de volt a Berlinálén is, nem véletlenül: nagyon őszinte, személyes film.
Mulholland Drive (David Lynch)
Szerettem fejtegetni ezt a filmet ? mint egy rejtvényt.
Macskafogó
Gyerekkorom óta nagyon szeretem. Izgalmas volt, hogy sejtettem, igazából felnőtteknek való filmet nézek, pedig rajzfilm.
Sog (Jonatan Schwenk)
Nagyon furcsa, lassú, de mégis izgalmas animációs film. Zágrábban láttam, ismerem is Jonatant ? nagyon jófej, barátságos csávó?
+1
Nagyon szeretem és elismerem minden barátom filmjét, szóval igazságtalan lenne egyet kiemelni. Közelről tudtam figyelemmel kísérni mindnyájuk munkáját: elképesztő energiát és kreativitást tesznek a filmjeikbe. Úgyhogy az ő alkotásaik mindenképpen szerepelnek a listámon!
Melyek a legjobb filmek? Továbbra is e kérdésre keressük a választ: következő cikkünkben újabb két alkotó listáját mutatjuk meg önöknek, valamint a Budapesti tizenkettő és az Új budapesti tizenkettő filmjeit ajánljuk.
Készítette: Tóth Eszter
