Nagy talányt rejt Rédl Zora regényének címe, hogy a főszereplő, egy ötéves kislány honnan hová utazik. A vélhetően önéletrajzi elemekből építkező szöveg szerint a szerzővel azonos nevet viselő központi alakot édesanyja hol Amerikába viszi, hol vissza Magyarországra. Zaklatott, minden állandóságot és megszokást nélkülöző gyermekkort él át az énelbeszélő, akinek a minimalista próza modorában megírt eszmélkedését a 2000-es évek elejétől kísérhetjük figyelemmel.
Rédl kötete a traumairodalom emlékezetesnek ígérkező darabja, mellőz mindenfajta tudatos, kimódolt drámai hatáskeltést, élményeit, hányattatását tárgyszerű realizmussal jeleníti meg. Az ilyen összevissza cibált létezés körülményei közt lehetetlen barátokat szerezni, de még a helyi nyelv elsajátítása is nagy nehézségbe ütközik. Nincs hol megmelegedni, hiszen a gyakori költözködések nem engedik a beolvadást, nincs hova gyökeret ereszteni, ami pedig az egészséges személyiségfejlődés szempontjából alapvető volna.
A regény lapjain a kezdetektől feltűnik az anya második férje, akivel Amerikán belül is számos helyre kell költözködni. A férfi építész vállalkozó, ám az üzleti ügyei meglehetősen zavarosak, képtelen megteremteni a tisztes megélhetés alapjait. Magyarországon a kislány időnként vér szerinti apja, egy szintén kétes alak felügyeletére van bízva, vele Budapest több kerületében is laknak. Sem itt, sem a tengerentúlon nincs béke, nyugalom, és a biztonságos nevelkedés feltételei is hiányoznak. Gondot jelenthet egy olyan házasságban cseperedni, ahol a nárcisztikus apa a „világmindenség urának” nevezi magát, ráadásul a törődést, a szeretetet álságosan mímelő, valójában elhanyagoló szülői attitűdöt képes csak a gyerek felé közvetíteni.
Ráadásul a valódi apa riasztóan különös életmódot folytat. Időnként BMW-vel, máskor Audival kocsikáztatja lányát, és ezen utak alkalmával kártyabarlangokat, kaszinókat látogat, míg a gyermeknek az autóban kell várakoznia. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a kislány bepisil, ami dühöngésre készteti az apát. Hogy pontosan miféle szerzet ez a férfi, arra csak a regény vége felé, az elbeszélői önreflektáltság kialakulásával derül fény. Eszerint az apa amolyan gengszterféle, illegális fegyverkereskedő, akit „üzletfelei” időnként összevernek. Egy ilyen esetnek a kislány is tanúja lesz. Más flótásokhoz hasonlóan a férfi börtönbe kerül, ahol ismeretlen körülmények közt életét veszti. Halálának pontos körülményei felől a szerző bizonytalanságban hagyja az olvasót, talán öngyilkosság történt, de az idegenkezűség sem zárható ki.
A kislány szemszögéből nem sok különbséget fedezhetünk fel az amerikai és a magyar világ között, hiszen mindkét országban használtruha-boltokból öltöztetik, second hand üzletekben vásárolnak televíziót, hűtőszekrényt is, lehetőleg mindenből a legszebbet, legjobbat, ugyanakkor a legolcsóbbat. Továbbá mindkét országban értetlenkedve csodálkoznak a kislány nevén, ami félig szláv, félig német: hogy van akkor, hogy a viselője, Zora mégis magyarnak mondja magát?
Egy ilyen nehezen átélhető, instabil életkezdet felelőssége az anyát is terheli, akinek csak akkor van jókedve, ha begyógyszerezi magát. Talán ez is oka annak, hogy a gyermek lelkében megjelenik a halálvágy, az önbántalmazás. Hogy mivégre e szinte szökéshez, meneküléshez hasonló életforma, csak a regény legvégén derül ki.
A szöveg mozaikos szerkezetét térben és időben való ugrásokkal építi fel a szerző. A szikáran előadott zárlatban érkezünk el oda, hogy Zora számára tudatosul áldozat volta.
Egy ilyen súlyú debüt kötet után felmerül a kérdés, fenntartható-e és hogyan folytatható, miként haladható meg a reménybeli következő művekben az itt megismert esztétikai sűrűség. Biztosra vehetjük azonban, hogy Rédl Zora tartogat még számunkra meglepetést.
Rédl Zora: Melyik kontinens? (K.E.R.T., Budapest, 2023)
Fotó (illusztráció): Shutterstock
