Christoph Eschenbach 1940-ben született Wrocławban, szülei a háborúban meghaltak, árván nőtt fel. Zenei tehetségét anyja unokatestvére fedezte fel. Először zongorázni tanult, de karmesterképzésben is részesült. 1962-ben megnyerte a rangos ARD Versenyt Münchenben, ami elhozta számára a nemzetközi ismertséget. Olyan mentorok hatására, mint Széll György és Herbert von Karajan, egyre többet vezényelt: a nyolcvanas években a zürichi Tonhalle Zenekar művészeti vezetője volt, később Houstonban, Philadelphiában és Párizsban is dolgozott, a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál vezetője és az NDR Szimfonikus Zenekar vezetője volt. 2010–17 között a Washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekart igazgatta, de életében mindvégig fontosnak tartotta a vendégszerepléseket. Többek között a Bécsi és a Berlini Filharmonikusok, a milánói Scala, a Chicagói Szimfonikusok és a drezdai Staatskapelle zenekarait vezényelte. Christoph Eschenbach a fiatal tehetségek felkarolását is feladatának tartja, és azokat keresi, akik „száz százalékig művészek”.
Az általa választott fiatal, rendkívül tehetséges szólisták mindkét esten Abouzahra Amira hegedűművész és Fejérvári Zoltán zongoraművész lesznek, akik Mendelssohn d-moll versenyművében működnek közre, melyet a szerző 14 éves korában, 1823-ban komponált. A hangverseny második részében Mahler 1. D-dúr Titán szimfóniáját hallhatja a közönség, melyet 1889. november 20-án a Pesti Vigadóban mutattak be, de akkor még csak a Symphoniai költemény két részben címet viselte. A szimfónia 1896-ban nyerte el végső, négytételes formáját és akkor kapta a Titán fantáziacímet is, mely egy magával ragadó, eposzi méretű kompozíció.
