Mi a filmzene? Első hallásra ostobaságnak tűnhet a kérdés, hiszen nyilvánvalóan egy filmet kísérő zeneműről van szó. De vajon pusztán zenei sajátosságok alapján is le lehet írni? Hollerung Gábor szerint igen. A karmester úgy véli: egy filmzene nem önmagában jó; attól lesz igazán kiváló, hogy a cselekményt, a dramaturgiai helyzetet és az emocionális hatást erősíti. Ám a Klasszik rádió és a Budafoki Dohnányi Zenekar Cinemusic nevű koncertjén bőven akadtak olyan muzsikák, amelyeket a karmester pazar zeneműként vezetett fel, ám megjegyezte: a film ugyanakkor korántsem tartozik a legjobb alkotások közé.

Filmzene
Fotó: Müpa

Aki ismeri Hollerung Gábor magyarázatokkal tarkított, Megérthető zene sorozatát, sejtheti, miként épült fel a Cinemusic gyerekeknek szóló, Junior címkével ellátott délelőtti koncertje a Müpában. Noha a karmester láthatóan igyekezett a leglényegesebb elemekre szorítkozni a közbevetésekkel, jól érzékelhető volt, hogy az olykor humoros kommentárok leginkább a felnőtt és kamasz gyermekeket szórakoztatták, a kisebbek nehezen tudtak mit kezdeni vele, ők egyre csak a zenét és a hozzá kapcsolódó vetítéseket várták. Eleve problémás, hogy sok szülő három-négy éves gyerekekkel érkezett a koncertre, ami még akkor sem szerencsés, ha a hét-nyolc éves idősebb testvér már őszintén élvezi a produkciót.

hollerung_academy
Hollerung Gábor
Fotó: hollerung.hu

A filmzenei válogatás igen sokszínű volt, akadtak olyan zeneművek, amelyek nem adott filmhez készültek, ám végül egy-egy mozgóképes alkotás emblematikus jelenetei kötődnek hozzájuk. Ilyen volt Balázs Árpád Bodzavirága, amit a valaha kórusban éneklők jól ismerhetnek, ám az Oscar-díjas rövidfilm, a Mindenki kulcsjelenetének dalaként csendült fel ezen a koncerten a Kodály Kórusiskola Laudate gyermekkarának előadásában. Amikor Hollerung Gábor ennek felvezetésében a film üzenetéről szólva a közös éneklés fontosságát hangsúlyozta, még nem is sejtettük, hogy hamarosan mi is több szólamban fogjuk énekelni az Erdő, erdő, de magas a teteje… kezdetű népdalt. Egy pillanat alatt tértek vissza az általános iskolai éneklések emlékei, például amikor a karmester azon dolgozott, hogy képesek legyünk úgy elénekelni az utolsó sort, hogy ? a ritmus megtartása mellett ? az ?..árva madár párját keresi benne? részben ne állandóan sibenne szóljon. A Müpa közönsége ? az apukák többségének azért kellett némi unszolás ? jókedvűen kapcsolódott be a nagyra törő, nyolcszólamú interpretáció miatt a végére kissé kaotikussá váló éneklésbe. Hollerung Gábor meg is jegyezte, hogy a hetedik és nyolcadik szólamnak külön próbát tart a szünetben.

Ugyancsak már ismert dallamok, Strauss A cigánybárójának nyitánya csendült fel a Szaffi című animációs film kísérőzenéjeként. Az Olsen banda zenére elkövetett rablási epizódja önmagában is zseniális; A manók hegye a dánok nagy nemzeti drámája, amelyhez Friedrich Kuhlau komponált muzsikát, és az ékszerrabláshoz ezen a zenén keresztül vezet az út ? a hangos, ütősökkel tarkított részeket kihasználva ütik át a falakat, fúrnak lyukakat, s mindezt a karmesterrel párhuzamosan az alagsorban a banda fővezére a partitúrával a kezében vezényli.

A zenekar ügyelt arra, hogy ? a filmhez hűen ? a háttérben a gépi fúrás hangját is megjelenítse ? komoly derültséget okozva ezzel. Itt a film cselekménysora már eleve a muzsikára szerveződik, ám akadt olyan rész is, amelyet a közönség kizárólag itt hallhatott, és soha nem hittem volna, hogy Bernstein Divertimentójának pulykaügetése ilyen tökéletesen passzol a Sivatagi show erjedt gyümölcstől dülöngélő állatainak filmkockáihoz.

filmzene-budafoki-dohnanyi
A Budafoki Dohnányi Zenekar
Fotó: Müpa

Akadt a repertoárnak olyan része is, amely inkább a felnőtteket örvendeztette meg, ilyen volt a Házibuli andalító zenéje (Csemer Boglárka Boggie előadásában), ám akadt Harry Potter, Repcsik, és ráadásként Star Wars is. Míg John Williams a legrövidebb epizódokhoz írt muzsikáiból is kerekített egy öt-nyolc perces szvitet, addig a filmzenék egy jelentős részéből Werner Gábor írt szimfonikus opuszokat.

Sokszor felmerül a jogos kérdés, hogy a filmzene vajon koncerttermekbe való-e. Egyre több együttes kísérletezik azzal, hogy a filmzene-repertoár kiválóbb darabjait koncertprogramjai részévé tegye, így például januárban az Óbudai Danubia zenekar szerkesztette Zeneakadémiás sorozatába a Star Wars szvitet ? Prokofjev és Honegger műveivel társítva. Ám míg a konzervatív közönség egy részéből mindez felszisszenést vált ki, a gyerekközönség java része hálás azért, hogy számára ismerős, érthető, és az ő világához kapcsolható muzsikákat hall. Ha pedig ebbe sikerül belecsempészni Strauss, Bernstein és Balázs Árpád műveit is, akkor tán megnyertek egy újabb hallgatót az ennél komolyabb komolyzenei koncertek számára is.

SzS