A Pesti Vigadóban január 23-án megrendezett A felsőoktatás nemzetköziesedése ? különös tekintettel a művészeti felsőoktatásra című konferencia utolsó programpontjának keretében Szabó Andrea, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, valamint dr. Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára tartott előadást. A Felsőfokú művészeti képzés Magyarországon ? egy empirikus vizsgálat margójára című prezentáció során az előadók tényeken alapuló, átfogó képet adtak a művészeti felsőoktatásba jelentkező, ott tanuló, majd diplomát szerző hallgatók pályájáról, hátteréről és perspektíváiról.
Az előadást Kucsera Tamás Gergely vezette fel, aki ismertette a kutatást, melyet az MMA titkársága az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.-vel közösen készített. A 2014?2015-ben kezdődött felméréshez felhasználták az Educatio által folyamatosan kezelt adatbázisokat, az online pályakövetési kutatásukat, továbbá szakértői mélyinterjúkat és hivatalos adminisztratív adatbázisokat is alapul vettek. Ahogy a főtitkár elmondta: ez utóbbiak között megtalálhatóak a Felsőoktatási Információs Rendszer (FIR), a Magyar Államkincstár, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), a Nemzeti Munkaügyi Hivatal, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és a Diákhitel Központ Zrt. adatbázisai.
?Ezek az adatbázisok a társadalmilag is értelmezhető szociális jellemzőkre mutatnak rá. Általuk lehet elemezni, csoportosítani és bemutatni a folyamatokat, az egyéni életutakat, a tendenciákat. Például kideríthető az, hány hallgatót érint a diákhitel, és kik azok, akik rendszeresen, ütemezetten fizetik azt vissza. Mindebből következtethetünk az adott területen végzett hallgató jövedelemi jellemzőire, annak változásaira. Látjuk például, ha az adott hallgató éppen munkanélküli ? itt becsatlakozik a Munkaügyi Hivatal adatbázisa ?, vagy ha olyan tartozást halmozott fel, amely miatt hátra sorolja, szünetelteti a diákhitelt ? itt becsatlakozik a NAV adatbázisa.
Ezt vizsgáltuk a művészeti területen: a végzett hallgatóknak, azon belül is két évfolyam pályáját és szociológiai jellemzőit követtük végig? ? mondta Kucsera Tamás Gergely.
A főtitkár kitért arra is, hogy a művészeti felsőoktatást nem szabad ugyanúgy kezelni, mint a felsőoktatás további képzéseit. Kiemelte, hogy a művészeti felsőoktatásban pontrendszer helyett hagyományos készség-képesség felméréssel, ?leánykori nevén felvételivel? lehet bekerülni. Erősebb hallgatói közösségek vannak, a mester?tanítvány viszony sokkal szorosabb, amely a diploma megszerzését követően is hatással lehet a hallgató karrierútjára. Hozzátette, hogy éppen a szorosabb kapcsolatok miatt egy-egy hallgató sikere több generáció sikerét is jelentheti. Példának a hazai animációs kiválóságot, Bucsi Rékát hozta fel, és azt, hogy egy-egy filmben a hallgató mellett tanárok, rektorok is közreműködnek, így legalább három generáció sikere állhat egyetlen film mögött.
?Mindez nem feltétlenül jellemző például egy műszaki egyetemre. Ilyen módon a művészeti felsőoktatás intézményrendszerének képzési sajátosságai, az ottani szocializációs lehetőségek teljesen mások. [?]
Ezért is szükséges, hogy felhívjuk a figyelmet arra: ha művészeti felsőoktatásról beszélünk, akkor nagyon kicsi, sajátos körről van szó, melyet általános gyakorlatokkal nem feltétlenül lehet eredményesen vizsgálni? ? magyarázta.
Kucsera Tamás Gergely után Szabó Andrea tartotta meg előadását, aki számokkal és tényekkel alátámasztotta és kiegészítette a főtitkár által elmondottakat. Az előadás, ahogy Szabó Andrea már az elején elmondta, három részből állt: vizsgálták,
- hányan jelentkeznek és hány diákot vesznek fel a művészeti felsőoktatásba,
- a hallgatók milyen kompetenciákat szereznek,
- a diplomások hova és milyen módon lépnek ki a művészeti és a művészetközvetítői képzésekből.
Az első részben a kutató elmondta, hogy 2007 és 2011 között fokozatosan, 5500 főről 7000-re emelkedett a jelentkezők száma. A 2011-es évben azonban bizonyos kormányzati beavatkozások hatására drámaian lecsökkent ez a szám, és csak 2013-tól figyelhető meg újra a lassú emelkedés. ?Mindennek eredménye, hogy előző évben, 2017-ben több mint 6000 hallgató ? egészen pontosan 6227 diák ? jelentkezett, akik közül 6100-an jelölték meg első helyen az adott művészeti felsőoktatási intézményt? ? mondta. Szabó Andrea hozzátette, hogy a művészetközvetítésben bár jóval kisebb számok tapasztalhatók, hasonló tendencia mutatható ki, és az 1000?1200 jelentkező miatt szintén 2011 a csúcsév.
A kutató kiemelte, hogy a felsőoktatásban tanulók körében tartósan körülbelül öt százalékot tesznek ki azok, akik művészeti képzésre jelentkeznek, és kevesebb, mint egy százalékot azok, akik a művészetközvetítést választják. Összehasonlításképpen hozzátette, hogy ez az arány a Bölcsészettudományi Kar esetében 10 százalékot, a pedagógusképzésben 14?15 százalékot, a gazdaságtudományban pedig 20 százalékot jelent.
Az előadás a felvett hallgatók számát is vizsgálta, vagyis azt, hogy az öt?hétezer jelentkező közül hányan kezdhetik meg tanulmányaikat egy felsőfokú művészeti képzésben. A kutató elmondta, hogy az adatokban 2012-ig emelkedő tendencia figyelhető meg, azóta nagyságrendileg állandó:
körülbelül 1600?1700 fiatalt vesznek fel évente a művészeti felsőoktatási intézményekbe. A művészetközvetítés képzésbe 350 hallgatót vettek fel.
Az átfogó elemzés kitért arra is, hogy a művészeti diplomát szerzett hallgatók milyen családi és tanulmányi háttérrel rendelkeznek. Milyen vagyoni helyzetű és iskolázottságú családból származnak? Mennyire fontos, hogy legyen művész a családjukban? Mennyit számít az, hogy általános gimnáziumból vagy művészeti szakközépiskolából érkeznek-e? A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a művészeti felsőoktatásban diplomát szerzett hallgatók szülei általában magasan képzettek ? az alapfokú végzettséggel rendelkező szülők összesen egy százalékot tesznek ki a diplomásoknál ?, hogy 32 százalékban van legalább egy művészember a családban, kilenc százalékuk pedig művészcsaládból érkezik. A középiskolai előtanulmányokat illetően a felvettek körében a legnagyobb arányt a művészeti szakközépiskolákban tanulók képviselték.
?Nem teljesen azt az ábrát látják, amely bármelyik magyar felsőoktatási intézményben végzett fiatal esetében nyilvánvaló lenne. Ugyanis ahhoz, hogy egy diák ezen a területen végezzen, nem árt, sőt nagy előnyt jelent, ha művészeti középiskolából érkezik. Ez nincs így a többi felsőoktatási területen: ritka az, hogy egy fiatal szakközépiskolából érkezik a felsőoktatásba, a felvettek zöme általában gimnáziumban tanul? ? magyarázta Szabó Andrea. Hozzátette, hogy
a művészeti szakközépiskola az előadóművészeknél a legfontosabb, hiszen ők már a középiskolában megszerzik azt a tudást és gyakorlatot, amelyre a felsőfokú oktatásban tudnak majd építeni.
Az előadás második fele a művészetis hallgatók nemzetközi mobilitását és szakmai gyakorlatát taglalta az egyetemi éveik alatt. ?Az átlagos magyar felsőoktatási intézményben tanuló diákoknak körülbelül 10 százaléka megy külföldre tanulni vagy dolgozni. Tehát ma Magyarországon minden tizedik, felsőfokú oktatásban tanuló diáknak van nemzetközi szakmai tapasztalata, legyen az oktatási vagy munkaerő-piaci tapasztalat. A művészeti képzésben ez a szám a kétszerese? ? magyarázta Szabó Andrea. A nemzetközi kitekintés a művészeti képzésben 40 százalékban a médiás szakokon végzett hallgatókat érinti, legkisebb, mintegy 13 százalékban pedig az előadóművészeket.
Az széles körű vizsgálat végül a jövőt érintő kérdésekkel és tényekkel zárult. A kutató elmondta, hogy ebben az esetben külön kell kezelni az előadóművészeket és az alkotóművészeket. Az előadóművészeknél ugyanis bevett pályautak vannak, a diplomázást követően gyakran rögtön bekerülnek egy társulatba, egy együttesbe. Az előadó-művészi pálya csúcsát természetesen a szólókarrier jelenti, a következő szinten az együtteshez, társulathoz csatlakozók állnak, és végül következnek azok, akik a művészeti oktatásban helyezkednek el. ?Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem hierarchiáról van szó, egyszerűen csak a karrierutak különbözőségeire szeretnénk felhívni a figyelmet. Később ugyanis mindannyiuknál életcéllá válik a tanítás: a szólókarriert befutók egy idő után szintén elkezdenek a tanítás felé fordulni és átadják a szakmai tapasztalataikat? ? fűzte hozzá. Ezzel szemben az alkotóművészetben az önálló munkavégzés, a vállalkozói státusz kap nagyobb hangsúlyt, bár ezen a területen is van lehetőség projektekhez csatlakozni.
És végül: mi történik a művészeti diplomát szerzett hallgatókkal? Merre indulnak el, hol tudnak elhelyezkedni? Vagyis: mennyit ér egy művészeti diploma? A kutatás szerint diplomát szerzett hallgatók 80 százaléka nem dolgozott és jelenleg sem dolgozik külföldön, de 44 százalékuk tervezi a külföldi munkavégzést. Az előadás adatai szerint
a külföldi elhelyezkedés a művészeti diplomával rendelkező hallgatók 20 százalékát, a leggyakrabban a média területén végzetteket érinti.
A művészeti felsőoktatásban végzett diákok elhelyezkedését, munkavégzési lehetőségeit is feltárta az előadás. A tervezőgrafika és a grafika több különböző művészeti ágban tanult diplomásnál megjelenik, ezen túl Szabó Andrea a leggyakoribb munkakörökről is beszélt. Ezek szerint a zeneművészetben az iskolai tanár, a zenetanár, a táncművészetben a koreográfus, a képzőművészet és a vizuális kultúra területén a bolti eladó (akár képzőművészeti boltban szakértőként), a multimédia és a mozgóképkultúra területén pedig az operatőr és a rendező a legáltalánosabb munkakör. A 2014-es adatok rávilágítottak arra is, hogy körülbelül milyen fizetéssel rendelkeznek a művészeti képzésben tanult hallgatók a diplomaszerzés után. Négy évvel ezelőtt egy diplomás fiatal átlagosan 220 ezer forint körül keresett, míg egy diplomás művész 150 ezer forintos, a művészetközvetítésben diplomát szerzett hallgató pedig körülbelül 94 ezer forintos jövedelem felett rendelkezett. Szabó Andrea hozzátette: bízik abban, hogy az eltelt évek alatt ezek az arányok pozitív irányban változtak.
A munkanélküliség leginkább a művészetközvetítésben végzett hallgatóknál magas, mintegy 42 százalékukat, a művészeti képzés hallgatóinak csupán a 13 százalékát teszi ki. ?A művészdiploma egyfajta biztonságot jelent a fiatalok számára, olyan karrierutat, amely lehetőséget teremt arra, hogy hosszú távon elhelyezkedjenek? ? mondta Szabó Andrea. A prezentáció a pályaelhagyók leggyakoribb indokait is felsorakoztatta: ilyen például a pedagógiai munka melletti időhiány, a tőkehiány, az alkalmazott művészetben való elhelyezkedés, melynek révén kreatív munkát végezhet ugyan, de elveszi a lehetőséget a nagy művészettől. Mindazonáltal, ahogy Szabó Andrea elmondta, a frissen végzettek bizalommal tekintenek a jövőbe, szeretnének a művészeti pályán maradni és véleményüket, szándékukat a művészet eszközeivel kifejezni. Az előadás kiderítette azt is, hogy a művészeti felsőoktatásban végzett hallgatók már nem egyetlen jövőképet, életutat látnak maguk előtt, hanem fontosnak tartják a több lábon állást, az elhelyezkedést többféle munkahelyen.
A Magyar Művészeti Akadémia 2011-ben alakult, és azonnal megkezdték a kapcsolatfelvételt a művészeti intézményekkel. Nem sokkal később létrejött az MMA Oktatási, Képzési, Tudományos Bizottsága is, ők kérték fel Szabó Andreát, hogy a művészeti nevelésben és a közoktatási intézményrendszerben tapasztalható folyamatokról készítsen átfogó tanulmányt, valamint tekintse át, összegezze és mutassa be az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, az abban található irányokat. A két évtizede tartó közös munka révén e kutatásban is együtt dolgozott Kucsera Tamás Gergellyel, aki összeállította a kutatási programot és felkereste az Educatio szakmai vezetőjét. A kutatási eredményeket az MMA szakosodott szerve, a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet gondozásában jelentették meg: a Fundamenta Profunda című könyvsorozat második kötete lett a Felsőfokú művészeti képzés Magyarországon című könyv, melyet a két munkatárs közösen szerkesztett.
Révy Orsolya
Fotók: Csákvári Zsigmond
