Hitler az 1925-26-ban megjelent Mein Kampfban fogalmazta meg a nemzetiszocializmus fajelméletét és élettér-politikája alapelveit. Fő ellenségének a zsidóságot és a marxizmust tekintette, amely mögött nemcsak a Szovjetuniót, hanem a zsidókat is látni vélte. A 67 milliós Németországban az 1933-as náci hatalomátvétel idején mintegy félmillió zsidó élt, jelentős részük asszimilálódott, német nyelven beszélt és hazafias érzelmektől fűtve harcolt az első világháborúban.
Adolf Hitler 1933. január 30-án foglalta el a kancellári tisztséget, és a Harmadik Birodalomban szinte azonnal megkezdődtek az antiszemita incidensek. Bojkottálták a zsidó üzleteket, korlátozták a zsidók arányát a felsőoktatásban, nyugdíjazták a zsidó tisztviselőket, egyre gyakoribbak lettek az erőszakos zsidóellenes akciók. Hitler 1935 nyarán döntött az antiszemita intézkedések törvénybe iktatásáról (ezt addig az is hátráltatta, hogy nem tudták pontosan definiálni, ki is tekintendő zsidónak).
Az NSDAP VII. birodalmi kongresszusa 1935. szeptember 10-én kezdődött meg Nürnbergben, ezzel egy időben (1543 óta először) a városban ülésezett a Birodalmi Gyűlés, a Reichstag is. A Führer váratlanul úgy határozott, a rendezvényen hirdetik ki a jogszabályokat. A Berlinből lóhalálában érkező szakértők papír híján menükártyára improvizálták a törvényt, amelyről az igazságügyi miniszter is csak a rádióból értesült.
A nürnbergi törvényeket 1935. szeptember 15-én hozta Hitler nyilvánosságra. Az állampolgárságról szóló jogszabály értelmében csak "német vagy rokon vérű" egyén minősült az állampolgári jogok teljességét élvező "birodalmi polgárnak" (Reichsbürger), minden más kategóriához tartozók csak "az állam alattvalói" (Staatsangehörige) lehettek. A "német vér és becsület védelméről" alkotott törvény megtiltotta a házasságot zsidók és német vagy rokon vérűek között és bűncselekménynek minősítette a házasságon kívüli nemi kapcsolatot is közöttük.
A zsidók 45 évnél fiatalabb német nőt nem alkalmazhattak, a nemzeti színeket nem használhatták, az ugyanaznap hivatalos német lobogóvá tett horogkeresztes nemzeti zászlót sem vonhatták fel. A hosszas viták után megszületett végrehajtási utasítás azt minősítette zsidónak, akinek három nagyszülője zsidó volt, avagy két nagyszülője volt zsidó és ő a zsidó vallást gyakorolta, illetve házastársa zsidó volt, emellett 1. és 2. fokú "keverék" kategóriákat hoztak létre.
Az egyebek között a magyar zsidótörvényekhez is mintául szolgáló nürnbergi törvények elfogadása után a zsidók üldözése egyre erőszakosabb formákat öltött. 1938-ban rendeletáradattal kiiktatták őket a közéletből, majd 1938. november 9-én a hírhedt Kristályéjszakával megkezdődött kiszorításuk a gazdasági életből, vagyonuk elrablása, sőt fizikai megsemmisítésük. 1942 januárjában döntöttek a valóságban mér régen megkezdett "végső megoldásról", az európai zsidóság kiirtásáról, a hatmillió áldozatot követelő holokauszt megvalósításáról.
