A neves szociológus, Eviatar Zerubavel szerint mentális életünket sokkal mélyrehatóbban befolyásolják társadalmunk közös gondolkodási mintái, mint saját természetünk. Legplasztikusabban az idővel foglakozó munkáiban fejtette ki e nézeteit a kutató: a középkorban megjelenő, majd az újkorban elterjedő „modern idő”, a nagy és a mai napig érvényes időszámítási rendszerek kialakulása, az olyan nemzetközi kommunikációs hálózatok kiépítésének a következménye, mint az ipari társadalom, amely számára alapszükséglet volt a standardizálás. Azonban az idő mérhetővé tételében, valamint az egységes időszámítás kialakulásában a hatalom is jelentős szerepet játszott.
A modern időszámítás megjelenésében a racionális, praktikus együttműködés szükségessége mellett a hatalmi dominancia érvényre juttatása is legalább annyira fontos erővel bírt. Zerubavel felvetéséből kiindulva hétköznapjaink időmintázatát vizsgálva akár mi magunk is képet alkothatunk arról, hogy napi rutinunk, időbeosztásunk, munkánk, sőt még szabadidőnk is milyen mélyrehatóan kötődik bizonyos standard mennyiségi egységekhez.
Az egységekbe szervezés, vagy ha tetszik, egységesítési kényszer foglalkoztatja Pólya Zsombort is,
aki – az uniformizálást elviekben rombolni igyekvő – képzőművészet eszköztárával tart görbe tükröt hétköznapjaink elé. Pólya műveinek egységesített mintáit saját énképének jellemző aspektusai – testsúly, számítógép mellett töltött hosszú órák, a feszítő munkakényszer, – valamint a művészeti szcénában gyakran felmerülő standardok – „Hányan látták a kiállításod?”, „Mennyi a műveid egy négyzetcentiméterre eső ára?” – közül választja ki. E standardok és azok mérése, nem is annyira fizikai-mértani, azaz egzakt értelemben foglalkoztatják Pólyát,
sokkal inkább a fenti tevékenységkörök visszatérő, rutinjellegű mozzanatsorainak vizuális formában történő rögzítésére, dokumentálására törekszik a művész.
Az alkotásaiban megjelenő cselekménysorok olyan egyszerű, visszatérő műveletekhez kötődnek, mint a dohányzás, a testsúly mérése, kiállítások látogatása és dokumentálása, vagy éppen a számítógép elött történő egér tologatása, illetve motorikus rajzkésségek begyakorlása. Az egyes műveleti körökből adódó mozgást, elváltozást, leggyakrabban analóg, azaz a lehető legegyszerűbb módon igyekszik rögzíteni akkumulált, vagy szeriális-művek formájában.
A „Miféle dolgok mérhetők még?” kérdésre keresett válaszok kutatása során a számolás, mérés egzaktságából vizuális kvalitás születik művein. Csak a rögzítés lehetőségeinek megválasztásán és a hangsúlyok elhelyezésén múlik, hogy a létrejövő – vagy művé változó – képi rendszer metaforikus, vagy ironikus lesz-e. Pólya alapvető művészi szándékához mindkét verzió közel áll, sőt, kifejezetten törekszik azok egymásba oltására.
Fotó: Mester Tibor
