- A darab kapcsán írod a honlapodon: "Megfordult a világ körülöttem! Énekelek!"
- Elkerültek az énekes szerepek. Tizenkét évig a Vígszínházban klasszikusokat osztottak rám, és közben mindig titkos vágyam volt, hogy énekelhessek színpadon. A szegedi színház tavaly nyáron megkeresett ezzel a szereppel. Egy család története, aminek megvan a drámaisága, és még énekelni is lehet. Ráadásul az ötvenes-hatvanas évek dalait, amiket nagyon szeretek, mert ezek nem csak dalok, hanem egy életérzés kifejezői, és a szüleim világát jelentik számomra.
- Az Anya szerepe közel áll hozzád?
- Színészként abból dolgozhatok, amit megéltem, mivel az én lelkemen és testemen szűrődnek át a színpadi történések. Szerencsés vagyok, mert a szerepeim mindig jó időben értek el: a magánéletem mindig ott tartott, amiről éppen a színpadon beszélnem kellett. 33 évesen Szent Johannát alakítottam, akkor éppen hitekről, hivatásokról akartam valamit mondani. A korommal haladnak a szerepeim is, ezért aztán nem rémít meg, hogy anyát kell játszanom. Ennek van egy másik oldala is - ami rám már kevésbé illik -, mivel egy színésznő anyáról van szó, aki nagyon szeret élni, és aki körül pezseg a levegő.
- Tizenkét év után hogyan váltál el a Vígszínháztól?
- Az elszakadás rettenetes volt, de mindig azt vallottam, hogy merni kell ajtókat becsukni, mert akkor kinyílik előtted egy ablak. Persze hagynod kell, hogy kinyíljanak, meg észre kell venni őket. A sikító félelem, amit az ember érez a búcsú pillanatában, szabadságérzést is ad egyben. Meg annak az örömét, hogy valami új kezdődik veled.
- És visszamentél a szülővárosodba, Szegedre.
- Az ember jól tudja magát érezni bizonyos városokban, de az a hely, ahol felnőtt, meghatározza a kapcsolatát a világgal. Nekem Budapesten elviselhetetlen volt, hogy nem láthatom az ég végtelenségét. Azért bírtam ki évekig azt a nagyon másfajta mentalitást, mert tudtam, hogy máshol is van élet. Szeged pedig olyan város, ami nagyon tud fogni érzelmileg.
- A mostani fővárosi fellépés különleges számodra?
- Van bennem izgalom, hiszen sokan most sem értik, miért váltottam. Azt remélem, hogy nekik is jó lesz engem látni, mert jól vagyok. Egyébként ugyanúgy készülök, mint mindig: a Vígben azt is megtanultam, hogy legkésőbb negyed hatkor a színházban kell lennem. Szegeden ilyenkor Király Leventével kávézunk, beszélgetünk kicsit. Ez már a ráhangolódás része, bármekkora szerepről is legyen szó.
- Új szerepek adódtak az életedben, ha nem is a színpadon.
- Igen, én most elsősorban anya vagyok, mindent ez határoz meg. És emellett ott a televízió: hét éve műsorvezetőként kezdtem, most egy regionális csatornát vezetek, a TELIN Televíziót, ahol korombeli nőkkel dolgozhatok együtt. Úgy érzem, megdolgoztam azért, hogy olyan életet élhessek, amilyet szeretek.
MAI PROGRAM A VIDÉKI SZÍNHÁZAK TALÁLKOZÓJÁN
Nemzeti Színház
2007. május 3. 19:00
Csaó bambino
A Szegedi Nemzeti Színház előadása | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Író-rendező: Horváth Péter
zenei vezető: Kovács Gábor
koreográfus: Bóbis László
ügyelő: Bacsa Erika
ügyelő: Kertész Zsolt
súgó: Zsoldos Anikó
rendezőasszisztens: Gáspár Erzsébet
jelmez: Csík György
díszlet: Juhász Katalin
világításterv: Stadler Ferenc
koreográfus-asszisztens: Varga József
|
Ismertető: A darab az 56-os forradalmat követő időszakot egy család életén keresztül mutatja be a kor slágereinek felhasználásával. Jenőt, az apát ellenforradalmári tevékenységért börtönbe csukják. A gyerekeknek azt mondják, hogy apjuk szanatóriumban van. Mivel a lakásukat elveszik, és anyjuk egy évig nem tud elhelyezkedni, az idősebb fiú a nagyszülőkhöz kerül. Az anya összeáll Lacival, akit sajnos szintén bevisznek, mikor kiderül, hogy öt felesége van.
Bemutató időpontja: 2006. október 7., Szegedi Nemzeti Színház